Nő-Férfi társadalom
Nő-Férfi társadalom
Nők,
férfiak, nemi élet - Kivaghy
Agyontaglalt,
„elcsépelt” téma, de mégis, én (Kivaghy), tényező-kiválasztásommal, arányválasztásommal, egy
más, új szemléletű téma-feldolgozást, egy jó kis összegzést produkálok. Legalábbis ebben
reménykedem.
Sőt
egyszer talán: „ha erről gondolkodsz, feltétlen olvasd el Kivaghy: Nő és férfi
c írását”- ajánlásokat százával lehet hallani.
Egyéniségemnél
egyéni észjárásomból következően az elcsépelt témákat is újszerűen, új
szempontok szerint elemzem, - eddig elsikkadt, de fontos részletekre világítok
rá.
Szóval írogatok-írogatok, a magam kedvére. Ill. reménykedem, h. most is néhányan, tízen-húszan elolvassák, - a jövőben pedig még többen, akár százan is. De leginkább abban reménykedem, hogy sikerül a téma lényeges részeit olvashatóan megírni.
Nyilvánvalóan
a párkapcsolat (beleértve, az ismerkedés a kialakítás nehézségeit) alapvető
problémái, az általános erkölcsi válságból, ill. a társadalmi rendszerből
erednek, de ezt a szerteágazó hatalmas problémakört eme írásban nem tudom nem
is akarom elemezni.
Csak néhány általam fontosnak tartott
gondolat.
Talán a
jellemző bizonytalanság, céltalanság, ami leginkább gátolja a tartós
párkapcsolat, a tudatos családalapítás kialakítását.
Nem
látják a fiatalok, azt a stabil jövőt, amelyben biztosan érdemes családot
alapítani, stabil családi egzisztenciát felépíteni, gyereket, gyerekeket
nevelni.
Ez a
bizonytalanság kétoldalú, egyfelől valóban a társadalmi környezet (a rendszer)
hibájából ered ez a bizonytalanság. Másfelől viszont a kényelmes életre
„nevelt” fiatalokban, legalábbis jelentős részükben a kelleténél kevesebb az
önzetlenségre, az áldozat-vállalásra, a küzdelemre való késztetés. Itt előjön
az emberi fejlődés alapvető csapdája, az „elkényeztetési aspektus”
csapdahelyzete. Ennek a lényege, hogy a fejlődés egyik célja a kényelmes,
kellemes élet. Viszont a kényelmes élet egyfajta elkényeztetett jellemet
(jellemeket) hoz létre melyekből többek között a szükséges önzetlenség,
céltudatosság, küzdeni akarás is hiányzik. Amely hiány több irányba hat.
Egyfelől a társadalom fejlődése is megreked, hiszen alig lesznek, akik ennek
fejlesztésért áldozatot hoznának. A társadalmi pangás, rendszer-pangás pedig
visszahat, sőt átfordul hanyatlásba, vagyis valóban növekedni fog pl. a háborús
veszély, ez egyéb társadalomból érkező bizonytalanság. Másfelől nyilván a
tartós kapcsolatok építése, a család kialakítása is egy bizonytalan céllá
alakul át.
A
gyerekvállalást leginkább a biztonságos élet, biztonságos jövő érzete motiválná,
de éppen ez hiányzik. Erősebben motiválna, mint a jelen bizonytalan jóléte,
vagy a még bizonytalanabb „éppen most kegyeskedek adni” kormányzati
pénzadománya.
De
éppen biztonságérzetből pozitív jövőképből van a legkevesebb. A fenyegető
válságok, mint sötét tornádó felhők gyülekeznek: a gazdasági-pénzügyi válság,
az egészségügy-járvány válság, a klímaválság, az irányítási és szociális válság
és nem utolsó sorban a háborús válság. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mai
emberek általában jobban, de a saját túlzott igényeikhez képest jóval nagyobb
félelemben, bizonytalanságban, káoszban élnek, mint elődeik. Tulajdonképpen
összességében a fenyegetettség nem nagyobb, mint a régebbi időkben, de az érzet
nagyobb, nem véletlenül, mert azt sok módon gerjesztik.
Úgy is
fogalmazhatunk, hogy jobban élünk, de felettünk soha nem látott sötét felhők
gyülekeznek (részben valós, részben festett felhők) nukleáris háború,
klímakatasztrófa, világjárvány, stb., amely felhő-fenyegetések, szorongó birkákat,
vagy éppen elvadult farkasokat faragnak belőlünk.
Erre jön
rá az egyes kormányok több-kevesebb speciális baromsága. Sajnos 2020 táján a
magyar kormánynak kimondott sok speciális baromsága volt, van.
De én
mégis magasabbról szeretném szemlélni a világot, ha felmegyünk a világűrbe, ahonnan
belátjuk a földet, akkor többek között az alábbi problémákat láthatjuk.
Röviden,
a teljesség igénye nélkül a problémák felsorolása.
Ezek
egyben az erkölcsi válság és a rendszer-válság problémai is.
Mindez
negatívan hat a párkapcsolatokra azok kialakítására is.
1. A
kényelmes élet, az elkényeztetés csapdahelyzete.
2. A
hazugságvilág elterjedése.
3. Az
ember nem képes hasznosan jól kezelni az általa létrehozott technikát, sőt ez a
rossz kezelés már olyan mértékű, hogy veszélyezteti az ember létet.
4. Elmaradt
a demokratikus rendszerváltás, ezzel elmaradt az oktatás alapvető reformja.
Mindezekről
más írásaimban részletesebben is beszélek, ebben az írásban nem fogok.
Ha
ezekről nem, akkor miről is szól eme írás. Leginkább a kapcsolatok,
kapcsolat-kialakítások nemi, szexuális oldaláról. Ez is egy fontos szegmens,
bástya. Azt gondolom, hogy az élet reformja, az erkölcs reformja, a rendszer
reformja, a társadalom átépítése részenként történhet. A hatalmas épületet csak
lépésekben, sok részlet külön-külön,.de összehangolt újjáépítésével lehet
felújítani.
Eme
írásomat három részre osztottam.
Első
részben ebben inkább a társadalmi vonatkozásokról van szó.
A
második részben elsősorban az ismerkedésről, kapcsolat kialakításról van szó.
A harmadik részben elsősorban a kapcsolat megtartásáról ill., a váltásról van szó.
Nők, férfiak, nemi élet - felettébb
széles témakör, mondanom sem kell.
Kezdjük,
mondjuk azzal, hogy felsorolok néhány, nő és férfi közötti különbséget.
Persze
itt ne arra tessenek gondolni, h. az egyik nem tagjai ilyenek, a másik nem
tagjai olyanok, hanem az átlag igen kicsike eltéréseiről van szó. A nő, férfi
tulajdonságokra ugyanaz jellemző, mint a népek, fajok tulajdonságaira; a
hatalmas egyéni szóródás miatt szinte alig állapítható meg közösségi
tulajdonság, de azért nehezen, az átlagokat nézve nagyon kicsike eltéréseket
láthatunk, mérhetünk.
A népekre,
fajokra, a nemekre, ill. a vallásokra, ideológiákra, ill. a társadalmi helyzetre
is érvényes az általános emberi jog alapvetése: nincs kollektív megítélés,
nincs kollektív bűnösség, - minden embert, egyént (függetlenül attól, hogy mely
fajba, népbe, nembe, vallásba, társadalmi csoportba tartozik) a saját tettei alapján kell megítélni. Ez
egyszerűbben megfogalmazva: minden ember egyenlőnek születik.
Ennek
a jognak az értelmességét, igazságosságát egy rasszistának (faj-rasszista,
nép-rasszista, nemi-rasszista, stb.) sokáig lehetne magyarázni, már azért is,
mert legalább tíz megdönthetetlen bizonyítékkal lehet igazolni, ezen emberi jog
igazát. Igen, de mit kezdjünk azzal, hogy a társadalmi közösségeknek,- legyen
az nép, faj, nem, akármi, - azért vannak speciális tulajdonságai, - szóval vannak
közösségi karakterek. Ezeket viszont több szempontból érdemes vizsgálni. Akkor
a nagyon leegyszerűsítve a szabály: Nincs kollektív bűnösség, nincs kollektív elítélés, van viszont közösségi karakter.
Egy
népcsoportnak van karaktere, egy társadalmi rétegnek van karaktere, a férfiak
és a nők nemének is van karaktere, stb.. A közösségi karakter megismerése nem
az elitélést szolgálja, hanem a közösség és abba tartozó egyének megértését,
illetve a hatékony segítség kidolgozását. A közösségi karakter megismerése azt
szolgálja, hogy a közösségek képesek legyenek úgy alakulni, hogy a karakterük
megtartása mellett is tudjanak lehetőleg együttműködően, de mindenképpen
békésen egymás mellett élni. Amely békés együttélés a nemek esetében, kevés,
ami szükséges: békés, többnyire szerető együttélés, és együttműködés.
Egyébként
is ember és ember között, már ami a népeket, nemeket illeti genetikusan
összesen 98% az egyezőség, és 2% a különbség, bár ez a kettő százalék az emberi
gondolkodás miatt felnagyítódhat.
A
kulturális különbség azért ennél nagyobb, de általában az sem nagyobb 10%-nál.
Összesen tehát 12% különbség, viszont az emberi gondolkodás különbségekre és
viszonylagosságra alapuló megértés, ezt a 12%-ot, akár 50%-ra is
felnagyíthatja.
Néhány
további gondolat a különbségek felsorolás előtt.
Az
egyik azon egyszerű logikai okosság, hogy minden „jó” tulajdonság bizonyos
szempontból átfordul rosszba. Egyrészt, ha túlzásról van szó, vagyis valaki
átesik a ló másik oldalára. Túl nagyot ugrik, mire nem az igazság nyergébe köt
ki, hanem a másik oldalon lehuppan földre, vagyis egy másik ostobaságba esik
bele.
Amit
szintén át kell gondolni: a nemek társadalmi szerepe, ill. melyek az ebből
adódó különbségek.
A nők biológiailag is mások, természet adta
okoknál fogva a nők evolúciós szerepe, ebből fakadó társadalmi szerepe is más.
Azt
gondolom, ezek olyan evidenciák, tények, amelyeken nem lehet vitázni. A nő és a férfi, mint két különböző nem,
soha nem lesz egyforma.
Már
itt felhorkannak, akik felhorkannak, ezért előre szólók: eme megállapítás (vannak
nemi sajátosságok, szerepek) nem gátolja azt a vitát, h. a nemek helyzete
szerepe tovább közelítsen egymáshoz, vagy ne közelítsen.
A
nők biológiai természete, hogy ők képesek teherbe esni, szülni, szoptatni. Évezredek, sőt többszázezer év alatt alakult
ki, a nők lelki beállítódása, alapjelleme, közösségi karaktere, társadalmi
helyzete. A gyereknevelés, a ház körüli munkák elvégzése ezért praktikus okok
miatt többnyire rájuk maradt.
Persze
a férfiak alapjelleme, közösségi karaktere, társadalmi szerepe is többszázezer
év alatt alakult ki. Vagy, ahogy az ősemberi
(természeti népek egy része jelenleg is hasonlóan él) létet szokás jellemezni:
amíg a férfiak elmenetek vadászni, harcolni addig a nők a közelben gyűjtögettek
nevelték a gyereket, végezték a ház körüli teendőket.
Újra
és újra ismétlem: itt nagy átlagokról beszélek. A természeti népek nagyobb
része azért ehhez hasonlóan él hasonlóan, mert ez a természetes adott létforma.
Szóval
ez a háztáji elfoglaltság, kontra vadászat, ezért csak beépült az átlagos
jellembe, nemi karakterbe, és nemi szerepbe.
A
fizikális különbségeket, pedig mindenki ismeri: a nők egyszeri erőkifejtésre gyengébb,
de amúgy szívósabb, lazább izomzattal rendelkeznek. Szívósabbak, vagyis a férfiaknál hosszabb
ideig képesek átlagos munkát végezni. És ehhez akaratuk is van.
Más
a hormon-háztartásuk, és idegrendszeri agyi eltérések is vannak. Bár az érzések,
érzelmek 95%-a azonos, de az eltérő 5% azért gyakran jelentősnek bizonyul. Ezekből
pedig sok egyéb természetes különbség is ered.
Úgy
is mondhatjuk, más ösztönök (érzések tudat alatti felfogások, hajlamok) vésődtek
a nőkbe és a férfiakba, mely ösztönök alakították a társadalom szerkezetét, ami
visszahatott (kölcsönhatás alakult ki) és ez a folyamat, bár megváltozva, de a
mai napig is hat. Jelenleg is, még
sokáig hatnak az ősi ösztönök bár nyilván másképp, gyengébben.
Amin
vitázni lehet:
A
különbségek milyen irányba változzanak. Itt jön be a fontos szempont az
ideális, optimális jövő szempontja. Bejön a múlt öröksége és a jelenlegi helyzet,
szempontja mellé.
Tehát
pl. azon lehet vitázni, hogy a női, férfi szerepek tovább közelítsenek
egymáshoz, vagy ennyi éppen elég, vagy netán már ez is túlzás. Vagy azon; a női
és férfi szerepek, tulajdonságok közül melyek közelítsenek egymáshoz, melyek
ne. Szóval ilyeneken lehet vitázni, - de azon hogy vannak különbségek, vannak
eltérő szerepek, nem lehet, nem is érdemes vitázni.
Persze
a különbségekről folyó vitát is két felé kell osztani:
Általában
átlagosan hogyan alakuljanak ezek a különbségek.
Illetve,
egy-egy személy esetében mit engedhet meg a társadalom, a jog, tekintve h. az
egyéni szóródás (egyéni különbségek) hatalmasak. Az általános és az egyéni megítélés úgy kapcsolódik
össze, h milyen feltételrendszert alakítunk ki, pl. szigorúbbat, vagy lazábbat.
Illetve hová tesszük a határvonalakat.
A
különbségek felsorolása (a teljesség igénye nélkül).
Szóval
a nők átlagosan egy kicsikét:
Szabálykövetőbbek,
lojálisabban viszonyulnak a hatalomhoz.
Lelkesebbek,
sztár-rajongóbbak.
Ugyanakkor, földön-járóbbak, praktikusak, (a gyakorlati élet dolgai iránt fogékonyabbak)
Szelídebbek,
nőiesebbek.
Kapcsolat
teremtőbbek.
Beszédesebbek,
jobb a kommunikációs képességük.
Az ellentéteket képesek összesimítani,
kompromisszum képesebbek. De itt nemcsak az emberek közötti összefüggésekre
kell gondolni.
A
nők az akaratukat jobban tudják érvényesíteni, a lelki harcokban nem véletlenül
fölényben vannak és gyakrabban is győznek. Itt is előjön, h. szívósabbak.
Kevésbé
harciasabbak, kevésbé versenyigénylők. De legalább annyira akaratosak kemények,
mint a férfiak. (Az ellentmondás feloldása; a nők az akaratukat, törekvésüket,
a standard „férfi” harcoktól, versenyektől eltérő harcokban, versenyekben, ill.
más módszerekkel érvényesítik.)
Empatikusabbak,
Színészkedőbbek.
Szexuálisan
sokfélébbek.
A
nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a külalaknak, a benyomásnak.
Persze
egy gondolat erejéig visszatérek, oda, h az itt felsoroltaknak lehet rossz
oldala is, illetve hogy az ezzel „ellentétes” férfiak nem egyértelműen rosszak.
Nézzük
pl., a nők szabálykövetőbbek – tulajdonságot. Ez általában jó, - viszont vannak
jó szabályok és vannak rosszak. Ha valaki a rossz szabályt is követi az már nem
túl előnyős. Illetve a rebellis akadályozó férfiak között azért forradalmár, ill.
újító is több akad. Azt akartam fejtegetni, h. a mérték, és a cél határoz meg
egy tulajdonságot. Én azt gondolom h. mindkét nem (nő, férfi) normális, jó,
egyik sem jobb, mint a másik, és ideális, optimális esetben pozitívan egészítik
ki egymást.
Akkor
tehát milyenek a férfiak, a felsoroltak szerint?
Akkor
vagyunk igazságosak, ha a férfiak esetében az adott tulajdonság jó oldalát
emeljük ki.
Újítóbbak.
A
védelmezőbbek, kevésbé naivak.
Ugyanakkor
álmodozók, jövőbe látók átfogó látásmódúak
Bátrak,
versenyszelleműek.
Egyenesek.
És
még sorolhatnám.
Vannak
a jelentéktelennek látszó, de nagyon is jelentős különbségek, mint pl. az
öltözködési szokások.
Átlagosan
a hölgyek hiúbbak, de ruha fontossága azt is jelenti, h a praktikus hátköznapi,
jelen idejű dolgok iránt jobban vonzódnak.
Vagy
nézhetjük a képességékbeli különbségeket.
Itt
mindjárt megjegyzem nők, és a férfiak összesítve, átlagosan egyformán okosak.
Pontosabban átlagosan egyforma értelmi képességűek, kb. egyenlő számú okos, és buta
van közöttük.
Az
gondolom a férfiak átlagosan magasabb műszaki érzéke és sport-szeretete is
mérhető. A nők nyelvi készsége átlagosan magasabb, még akkor is, ha az írók
költők között több a férfi.
Ha
átlagosan nézzük, akkor kétségkívül a kislányok egy kevéssel is, de inkább a
babázni szeretnek, meg hercegnőnek öltözni, a kisfiuk autózni, kardozni, és
ilyen szerepeket, ruhákat kedvelnek.
Persze
itt megint van két befolyásoló tényező: az egyik a neveltetés, ill. a
társadalmi elvárás, annak szerepalakítása, - a másik a genetikus eredetű
érdeklődés.
De
én, mint több gyereket felnevelő ki merem jelenteni: a felülről jövő
sugallattól (te kislány vagy neked babázni kell) függetlenül is a fiúkba megvan
a kardozó autózó ösztön (kvázi gén) a lányokba a babázó hercegnő ösztön (kvázi
gén).
És
persze meg kell említeni a teljes hétköznapi különbségeket is, pl. azt h a
feleség azt mondja a férjének, - vedd már ki a tejet – mire férj, percekig
keresi, de nem találja, mire a feleség odamegy és kiveszi. Ezek a dolgok az agyműködés
különbségére utalnak.
Na
és az érzelmi különbség. Talán meglepő lesz, de azt mondom, e tekintetben
kisebb a különbség, mint ami a köztudatba kialakult. A férfiak általában, mint kemény
érzelmein uralkodó macsó figurák, a nők pedig mint érzelem dús, érzékeny lények
jelennek meg a köztudatba. Nos, itt valójában sokkal kisebb a különbség, mint
ami a köztudatba rögzült. A hölgyek éppen a szívósságuk, kitartásuk, makacsságuk
miatt hosszabb távon legalább olyan kemény „legények”, mint a férfiak.
A
kitartó akaratosság miatt egy kicsit át kell értékelni a nők „szelídebbek,
nőiesebbek, érzékenyebbek” tulajdonságot. Inkább azt mondhatjuk: a hízelgés,
kérés, a hiszti, a sírás, gyakran nem a szelídségükre bizonyíték, hanem arra,
hogy szélesebb lelki fegyvertárral rendelkeznek, mint a férfiak. Ráadásul a nők
tudnak durván és keményen viselkedni.
Ez
azt is jelenti, hogy a durva uralkodó férfi – szegény elnyomott nő sztereotípia
korunkban, a nyugati kultúrában már nem érvényes.
De
ismétlem nem a harc (a nők és férfiak közötti vetélkedés) kiélezése a cél,
nekem sem ez a célom, - ellenkezőleg a megértés, az együttműködés, a szeretet
növelése a cél. Ennek viszont első lépcsője, a helyzet feltárása elemzése.
A
fejezetrész lezárásaképp, pedig egy egyszerű jelenség, ami az eddig
elmondottakkal összefügg: köztudott, kimutatható, hogy átlagosan a párt választó
hölgyek inkább a magasabb férfiakat választják, szóval a magasság egy
párválasztási szempont. „Magas erős, védelmező, mellette biztonságba vagyok,
mint gyenge nő.” Tehát a külalak, de az egészség is csak másodlagos szempont
lesz, hiszen a vele azonosan magas, netán alacsonyabb párt akkor sem választ,
ha az jóképű, vagy és, egészséges. Nem
érdekes, ha egy kicsit csúnyább, és egy kicsit betegesebb az a férfi, csak
magas legyen.
Nézzük
meg mi áll ennek a hátterében. Tulajdonképpen minden, amiről eddig szó volt. Az
ősember-nő csakis a magasságból tudott következtetni a férfi erejére, egészségi
állapotára, ill. a védelmező képességére. A hölgyek párválasztási
ösztön-felfogása tehát: a magas , tehát erős, védelmező, jól vadászó (gazdag)
férfi, - megvéd engem, a gyenge nőt és a gyerekeimet.
Tehát
átlagosan a hölgyek lelkében, felfogásában is benne van az eltérő nemi szerep
igénylése. Mindezen felfogás, ill. ősi
nemi szerep, jelenleg is ott munkálkodik a hölgyek, urak lelkében, akkor is, ha
közben a felszínen az egyenjogúságról, a nemi szerepek eltörléséről
beszélnek.
Az
ellentétek a konfliktusok döntően nem a nemi különbségekből következnek, hanem
az általános emberi különbségekből.
(Leegyszerűsítve,
nem a nők jók, vagy rosszak, nem is a férfiak jók, vagy rosszak, hanem mindkét
nemben vannak jók meg rosszak.
Ahogy
faj, nép, életkor, vallás szerint sem szabad megbélyegezni, kirekeszteni
egyéneket, úgy nemek szerint sem, - mindegyik kollektív ítélet, túlzott
általánosítás, egyfajta rasszizmus. )
Először
is az életben, az utcán, közlekedésben, boltban, munkahelyen akárhol,
összesítve kb. ugyanannyi konfliktusunk akad nőkkel, mint férfiakkal. Ha ezek a konfliktusok a nemi különbségekből
adódnának, akkor a nők és a férfiak közötti konfliktusok jóval sűrűbben nagyobbak
lennének, mint a nő-nő. illetve a férfi-férfi konfliktusok. De nem így van,
tehát a nemek közötti eltérések csak kisebb részét teszik ki a konfliktusoknak.
De azért nem árt ezeket tovább csökkenteni.
Az
egyenjogúság, egyenlőség problémája röviden.
Sajnos,
ha nőkről és férfiakról van szó, akkor nem lehet e téma felett átsiklani. Már
azért sem, mert hiába van nagyjából a nyugati világban egyenjogúság (elvi
egyenlőség), ha az emberek, főleg a nők ezt nem érzik.
De
mindjárt egy személyes véleménnyel kezdem: én, mint férfi, nem kevésszer érzem,
hogy a nők sok mindenben előnyt élveznek, kvázi, én, mint férfi hátrányba
vagyok. Szóval mi, vagyis én és a hozzám hasonló férfi társaim (nem kevesen
talán a férfiak fele), gyakran elnyomottnak, lenézettnek, hátrányos helyzetűnek
érezzük magunkat, a nőkhöz viszonyítva, - csak mi emiatt sokkal kevesebbet
panaszkodunk.
Azt
gondolom, itt az egyenjogúság problémája kőrül sok minden egybecsúszik.
Megpróbálom
az „egyenjogúság” érzetének tényezőit felsorolni.
1.
A múlt
igazságtalan helyzetének korunkba gyűrűzése.
2.
A nő, férfi
szerep körülötti vita.
3.
Az emberi
elégedetlenség problémája.
2a
Valós elégedetlenség a nő-férfi egyenjogúság – társadalmi szabályozás
vonatkozásában.
2b
És az általános elégedetlenség okainak, ill. az ürügy-okainak keresése.
Általános
elégedetlenség okai pl.:
A
boldogságkiegyenlítő rendszer.
Az
egyéni sors szerencsefaktora.
2c A nemi egyenlőtlenség ürügyének találása, az
általános emberi gyengeség, a többi gyengeség mellett.
A
fentieket fordítsuk le érthető mondatokra.
Induljunk
ki azokból a hölgyekből jogvédőkből, médiaemberekből, stb. akik, a nőket
elnyomottnak, az egyenjogúság hiányában szenvedőknek látják.
1.
Mert; azonos munkakörben átlagosan kevesebbet keresnek.
2.
Mert; gyakrabban lesznek a családi, otthoni erőszak áldozatai.
3.
Mert; „alantasabb” munkakört kapnak, mint a férfiak, illetve sokszor férfiakat vesznek
fel un. férfi munkakörbe. Illetve az „alantas” házimunka rájuk marad, míg a
férfiak addig szórakoznak, vagy érdekes munkát végeznek.
4.
Mert; a munkájukat, karrier-építésüket gyakrabban kell a gyerekszüléssel,
gyerekneveléssel, családi teendőkkel megszakítani.
5.Mert;
általában az életben bárhol nőként bánnak velük, - vagy nem bánnak velük eléggé
nőként. Többek között, túl sokat
udvarolnak nekik, (szexizmus áldozatai), vagy éppen túl keveset, túl durvák
velük szemben.
Nekem
erről a felsorolásról először az jut az eszembe, h. a férfiak pedig más
vonatkozásokban szenvednek hátrányt a nőkkel szemben, csak ezek kevésbé vannak
terítéken. Erre még visszatérek.
Másodszor
a felsorolásról először az jut az eszembe, h. Európa, és a nyugati világ
vonatkozásában azért van egy jelentős történelmi előrelépés. Vagyis, h. a
múltban ezek a hölgy-panaszok sokkal nagyobbak élesebbek, reálisabbak voltak, ill.
lehettek volna. A fejlődés, a pozitív tendencia, ha nem is „akkor minden
rendben van” megoldás, de mindenképpen enyhítő körülmény.
Visszatérve
oda, h. a férfiak is összeállíthatnának egy panaszlistát.
Nézzük
az első panaszt (a nők kevesebbet keresnek). Talán igaz az állítás, viszont a
nők sokkal könnyebben kapnak állást, jóval több az olyan munkanélküli férfi, aki
keres, de nem kap megfelelő állást. Általában a hölgyek könnyebben kapnak állást,
kiadó lakást, és egy sereg dolgot könnyebben tudnak megszerezni. Ugyanis a nőket a férfiak is előnybe
részesítik és a nők is. Csak a fiatal csinos férfiak veszik fel a nőkkel a
versenyt, vagy a gazdag pasik.
Második
panasz, a családon belüli erőszak. Elismerve,
h. sok bunkó agresszív férfi van, azért azt is látni kell, h. a az egyszerű,
bumfordi ráadásul féltékeny férfit, a ravasz nő könnyen bele tudja csücsültetni
egy olyan érzelmi hintába, amelybe a férfi eldobja az agyát. Egyszerűbben: a
testi erőszak elkövetésben a férfiak győznek, de a lelki érzelmi zsarolás
elkövetésben a nők a nyertesek. Csakhogy ez utóbbit a jog nem tudja mérni, de
az erkölcs is csak félig.
A
többi panasz kapcsán, tulajdonképpen a nemi szerepek problémája jön elő. Itt
van például a munkamegosztás egyenlőtlensége. Azért az ősi képességek,
érdeklődések és adott helyzetek (pl. férfiak nem tudnak szülni, szoptatni)
részben meghatározzák a munkamegosztást.
Nem
gondolnám, hogy napjainkban a fejlett világban egy férfi élete könnyebb, jobb,
gyorsabb sikerrel kecsegtetőbb lenne, mint egy nőé.
Csak
ismételni tudom, nem ellenségeskedni, nem vetélkedni kell, hanem egymást
kiegészíteni.
És
vannak nyilvánvaló ellentmondások, vagyis hogy semmi sem jó. Ez is baj, meg
ennek az ellenkezője is.
Itt
lép be a képbe, h. a gyakori elégedetlenség egy általános emberi tulajdonság,
de ennek valódi okait sokszor rosszul állapítja meg az elszenvedője is, a társadalom is.
Az
előző részben próbáltam kifejteni, hogy nemi szerep evolúciós, biológiai és
kulturális okokból volt, van, lesz – akkor is ha egyesek mindenáron el akarják
tüntetni. Van olyan nézet, h. ezek a nemi szerepek közelítsenek, egymáshoz,
vagyis a különbségek még inkább mosódjanak el. De ezt a nézetet sok minden
cáfolja, leginkább az, hogy a hölgyek és a férfiak boldogsága ezzel a
közelítéssel, összemosással nem növekszik.
Nézzük
eme gyakori ellentmondást: a nő elégedetlen, h. miért szexisták vele szemben, (nem
az értékes dolgozó nőt, embert látják benne, hanem egy szex-tárgyat), - de
azért csinosan szexisen öltözködik (vajon miért) - és magában az is bántja, ha mint nőt, észre
sem veszik.
Tehát,
ha a nemi szerep még jobban közelítene egymáshoz, akkor azon sérelem,
elégedetlenség növekedne, miszerint a férfiak bunkók észre sem veszik,
egyáltalán nem nézik nőnek a nőket.
A nemek
közötti közelítés, az összemosódás folytatása két okból sem ajánlatos. Egyrészt
a további egyenlőség már a nőknek is kellemetlen. Nem beszélve a férfiakról. Másrészt az ellenmondások oly mértékben fokozódnak,
hogy kialakul a teljes káosz.
De
azért szaladjunk végig a felsorolt pontokon.
A
nyugati világban nagy vonalakban kialakult a nemek közötti lehetséges,
szükséges (teljes egyenjogúság értelmetlen lehetetlen) egyenjogúság, de a múlt
árnyéka még kísért. Vagyis a múltban, a nőket valóban alárendeltként, kevesebb
jogú embereknek nézték, de ez a helyzet, nagyjából összességében megszűnt. De
sokak tudatában benne van ez a sérelem, küzdelem és ráhúzzák a jelenlegi helyzetre.
Továbbá
az egyenjogúság kérdése keveredik a nemek szerepével kapcsolatos vitával. Bár a
szerepfelosztás társadalmilag és egyénileg zavaros, de az biztos h. a további
közelítés nem lenne kellemes, sem logikus.
Tény, hogy ezekben az évtizedekben, 2000-s évek gyorsult fel az egyenjogúság, sőt a kiegyenlítődés. Kiegyenlítődés minden szempontból; társadalmi szerep, életmód, munkamegosztás, stb.
Érthetőbben,
korunkban szakad meg jelentősen, a sok évezredes állapot: a férfi „munkahelyen”
dolgozik, eltartja a családját, ha kell háborúba megy. A vezető beosztásban szinte
kizárólag férfiak vannak, a férfiak irányítják a társadalmat, gazdaságot. A nők elsősorban otthon dolgoznak, a
háztartás, a gyereknevelés a fő feladatuk (persze ez is kemény felelősségteljes
munka). A nők közvetlen nem vesznek részt a társadalom irányításába, csak
közvetve a férjükön keresztül. A nők szerényebbek, szerényebb életet élnek,
ill. sok ügyességet, de kevés irányító képességet végző munkát végeznek. Ez
tehát a múlt.
Ez
a helyzet napjainkban szakad meg, és jelentősen változik. A nők már ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak,
vezető beosztásban is, ott vannak a politikusok, a gazdasági vezetők között. A
férfiak részt vesznek a háztartásban, gyereknevelésben, stb..
Az
hogy a kiegyenlítődési folyamat zajlik, nem vitás, az sem vitás, h. ezt nem
lehet visszaforgatni. A kérdés az, hogy meddig menjen, hol legyen a határ?
Megállhat, itt ahol van. Elmehet a teljes kiegyenlítődésig, ami már közel van.
Sőt átfordulhat, a nők lesznek a korábbi férfi szerepbe, életmódba és a férfiak
a női szerepbe, életmódba.
Ezt
kell eldönteni.
A következő pontok arról szólnak, hogy az emberek sok minden miatt elégedetlenek, de ennek igazi okát nem ismerik (pl. nincs ilyen oktatás), ezért az elégedetlenségük félremagyarázzák. Pl., a hölgyek, az indokolt, vagy indokolatlan elégedetlenségük gyakran az egyenjogúság hiányára „fogják”.
Egy
bizonyos fokú állandó elégedetlenség a normális ember természetéből, ill. az
élet természetéből ered.
Egyfelől
a normális emberben állandóan munkálkodik az állandó javítani- akarás (javítani
családon, országon, emberiségen, stb.) vágya, ez pedig egyfajta
elégedetlenséget generál. Másrészt, a normális emberben működik a boldogság-kiegyenlítő
rendszer, melynek elsődleges célja; akkor se omoljon össze az egyén, ha valami
nagy csapás éri. Ezért a rossz hatásokat lelkileg ellenpontozza, (pl. megkeresi
a jó oldalát). Viszont ez azzal is jár, hogy a jó hatásokat, a jó dolgokat is
ellenpontozza, vagyis mindig bujkál benne egy kevés elégedetlenség.
Az
emberek hajlamosak eme természetes elégedetlenségükért konkrétan, valakit,
valamit (egyenjogúság hiányát) okolni.
Persze
az elégedetlenség oka lehet tényleges sérelem, baj, fájdalom igazságtalanság
is, de eredhet az egyéni sors igazságtalanságából is.
Szóval
nem biztos, h. társadalmi, törvényi okai vannak.
Pl.
egy nő összejön egy kedves férfival, akiről két év után kiderül, h. egy
agresszív bunkó. Ennek oka az, hogy
ennek nőnek, ebben az esetben, ezzel a férfival nem volt szerencséje. Sajnos a
szerencsefaktor egy komoly élet-jóságot meghatározó tényező.
Ez
a nő (ahogy sok más nő is) téved, ha azt gondolja, hogy ez azért történt, mert
minden férfi bunkó. De akkor is téved, ha azt gondolja ez azért történt, mert
nincs egyenjogúság.
(Ugyanez
fordítva is igaz, a férfiak is hajlamosak a túlzott, téves általánosításra.)
A
társadalmi jogi vonatkozás ezután következhet, vagyis, hogy a jog a törvény
milyen menedéket ad ennek e nőnek. Ha nem ad elég menedéket, akkor felmerülhet
az egyenjogúság problémája.
De
még ekkor is lehet, h. a jog általános hibájáról van szó, és nem kifejezetten
az egyenjogúsággal kapcsolatos jog hibájáról.
Szóval
szerintem a hölgyek egyenjogúság hiányával kapcsolatos (jelenlegi nyugati
világ) felvetései részben jogosak, részben talán nagyobb részben, nem jogosak,
az elégedetlenségnek más okai vannak.
Persze
mindez nem jelenti azt, h. a társadalmi viszonyok, a társadalmi rendszer a
törvények ne lennének nagyon is fontosak.
Rendkívül
fontosak, de a probléma-rangsor gyakran hibás. Talán éppen az is, részben a
gyenge társadalmi műveltségből, ill. a gyenge rendszerből ered, h. a társadalmi
problémákat rosszul értékelik, rossz fontossági rangsort állítanak fel.
Véleményem szerint egy sereg problémát pl. a manipuláció problémáját, pl. a
klímaválság problémáját előrébb kellene hozni, ez pedig azt jelentené, h. a női
egyenjogúság problémája hátrébb, a megfelelő helyre esne vissza.
Többször
felmerül, pl. a szükségletek esetében is, h miért kell rangsorolni? Miért nem
lehet párhuzamosan kielégíteni szükségleteket és miért nem lehet párhuzamosan
megoldani a problémákat (ezt is és mellette azt is)?
Természetesen
lehet, legtöbbször ez is történik. De azért rangsorolni is kell. Gyakran
ütközik egymással, vagyis választani kell, mert adott pénz, idő energia véges. Szóval nem árt, ha rangsoroljuk a dolgokat,
problémákat, célokat, szükségleteket. Elég gyakori hiba, nem is kicsi, ha egy
kevésbé fontos dolog, cél, ráfordított munka megelőz egy annál sokkal
fontosabbat, ezzel a fontosabb elsikkad, gyengén lesz megoldva.
Másfelől
nem csoda, hogy az ember tévesen ítél, gondolkodik, hiszen egy sor alapvető emberi
gyengeséggel bír. Ki mennyivel, de átlagosan elég sok hibával élünk mi emberek.
És
akkor itt kapcsolódok e tanulmány végén megjelenő „alapvető, általános emberi
gyengeségek” felsoroláshoz. Pontosabban két idézet abból a fejezetből:
„Az önáltatás, mint általános emberi gyengeség.
(Mindkét oldal jogos igénye lehet, ezért
nehezebb a megoldás)
Az ember a saját lelki világának, saját pszichéjének hiányos ismerete miatt saját igazi motivációit sem ismeri. Az emberek a múltban jelenleg is hazudnak maguknak. Nem szívesen néznek szembe saját gyengeségeikkel, a lelkük, tudatuk mélyén lapuló ámde gondolkodásuk tetteiket motiváló felfogásokkal, érzésekkel, tulajdonságokkal. Az emberekben a kelleténél kevesebb az önkritika, az önkontroll. Többek között az elégedetlenségük igazi okait is hibásan mérik fel.”
„A fenti emberi gyengeségek, az átlagos
emberre jellemzők, mondhatjuk az emberiség jellemzői.
Egy-egy fajnak, népnek, nemnek (nő,
férfi), vagy rétegnek, csoportnak persze van speckó karaktere, de azok
átlagosan 4-5% (max, extra esetben, genetikusan és főleg kulturálisan összesen
12%-s) eltérést jelentenek.
Amikor a fajok, népek, nemek, csoportok közötti különbségekről beszélünk, soha nem szabad elfelejteni, akár akarjuk, akár nem, össze vagyunk kovácsolva, a megállíthatatlan szükségszerű globalizálódás még jobban összekovácsol bennünket, - a problémáinkat és azok megoldását csak bizonyos szintig lehet szétválasztani.”
A múlt nemiséggel kapcsolatos zagyvaságai
esztelenségei bár gyengülő tendenciával, de még mindig hatnak élnek.
Mi más lehet egy ilyen írás célja, legalábbis az én írásaim arról szólnak, hogy a jelenlegi zagyvaságot, esztelenségeket (hüleségeket) megszüntessük, hogy egy okosabb boldogabb jövőt tudjunk építeni.
A
felsorolás előtt azt látni kell, hogy a látszat ellenére, ezt az egészet (pl.
nők általános helyzetét) nem a gonosz nagy-hatalmú férfiak csinálták, az
elnyomott nők pedig kénytelen kelletlen elszenvedték. Szóval a nők a maguk módján közreműködtek a
jó és a rossz dolgok kialakulásában is. A másik, h. a zagyvaságok,
esztelenségek, nemcsak nőket sújtják, a férfiak is szenvednek.
Akkor
nézzük a felsorolást.
1.
A női egyenjogúsággal kapcsolatos igazságtalanságok.
1a
A közügyek intézésében, pl. szavazásban,
általában a politikai hatalmi életben, a kelleténél kevésbé vehettek részt a
nők.
(Kelleténél
kevésbé: kisebb mértékben, mint amennyi az tehetségükből, igényükből adódna.)
1b
A tanulásban, ill. komolyabb munkák (orvos, tudós mérnök, gazdasági politikai
vezető, stb.) a kelleténél kevésbé vehettek részt a nők.
1c.
Általában a női-férfi szerep vaskalapos, túlzott, elnyomó és bezáró jellegű
szemlélete és gyakorlata.
1d.
Általában az erőszak megengedésének elmélete és gyakorlata. „Az erősebbnek,
hatalmasabbnak joga van fizikailag is bántani, pl. megverni a gyengébbet” Ez is
szükségszerűen fél fokkal jobban sújtotta a nőket, gyereket, időseket,
általában a gyengéket.
2.
A szexualitással kapcsolatos hüleségek, álszemérmességek.
Ezek
persze a férfiakat is sújtották, de a nőket fél fokkal jobban.
Tehát
a felsoroltak, általános emberi (történelmi, kulturális) esztelenségek, de a
női egyenjogúságot is sértették.
2a
A paráználkodás általában. Különös tekintettel a változatos szexre, (nem
sablonos és titokban végzett), vagy pl. az önkielégítésre. (Egy lánynak, nőnek
több minden nem illik, mint egy férfinak)
2b.
A hűtlenség a szexuális partnerváltás megítélése általában is álszent zavaros
volt, de a nők tekintetében még inkább.
2c
Általában a gyermekáldással kapcsolatos esztelenségek. Illetve a nem kívánt
gyermek, a „zabi gyerek” eszetlen, és kegyetlen megítélése, szintén a nőket
sújtotta inkább.
3.
A nők szexuális eszközként, ágyasként való kezelése illetve a prostitúció
problémája.
Van itt kettő általános mentség, ezeket felsorolom, azután taglalom röviden a pontokat.
Tehát
van kettő általános mentség.
4a.
Azért van egy jelentős javuló tendencia, napjainkban, a nyugati világban,
nyugati (liberális kapitalizmus) a felsoroltak alig jelennek meg, legalábbis sokkal
kevésbé, mint régen.
4b.
Ahogy már mondtam itt azért nemcsak a gonosz férfiak ténykedéséről van szó,
általában az emberi gyengeségekről, hibákról. Olyan gyengeségekről, hibákról,
melyek általában fajtól, néptől, nemtől, stb. függetlenül „sújtják” az
embereket. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak a nőknek, de az embernek
általában, átlagosan nehezebb rosszabb az élete, mint amilyen lehetne. Illetve,
hogy ebben az emberek általában átlagosan hibásak, ha vannak is bűnös egyének,
csoportok, azokat sem lehet fajhoz, néphez, nemhez kötni. Másfelől ne
feledkezzünk meg arról, h. mindez a társadalom,
a kultúra fejlődéséből is ered. Abból ered, hogy a társadalom, a kultúra
meglehetősen alacsony szintről eredt, és bár fejlődik, de csak lassan
hullámzóan.
Ezután
sorba venném a felsorolt pontokat.
Pontosabban
az 1., 1a, 1b, 1c, 1d pontokkal nem foglalkozok bővebben, mert az előbb
felsorolt két mentséget ebben az írásban elegendőnek tartom. Úgy gondolom, h.
ezekkel a problémákkal mások elég sokat foglalkoznak, én itt most nem tartok
szükségesnek további elemzéseket.
Amivel
bővebben fogok foglalkozni az 2, 2a, 2b, 2c pontok.
De
előtte röviden kitérek a 3. pontra, a prostitúció problémájára.
Az ember, mint szexuális eszköz, illetve a prostitúció problémája.
Először
is kategorizáljuk az eseteket
Szerintem
a hölgyek három százalékánál fordul elő h. komolyan tevőlegesen is
prostitúcióról vagy „házi prostitúcióról” szexuális eszközként való kezelésről
beszélhetünk. De ennek a három százaléknak a 90% ezt önként szívesen teszi. Tíz
százalék összesen tehát 3 ezrelék esetében beszélhetünk direkt, van indirekt
kényszerítésről. Persze ez is sok, de mégsem beszélhetünk általános
problémáról.
Megint
más kérdés, hogy meggondolatlan férfiak vagánykodva, komolytalanul mit
gondolnak a nőkről, és ezt néha az agyatlanabb része nyíltan is kimondja,
esetleg tetteivel is igazolja a faragatlanságát.
Sajnos
az emberek egy része műveletlen, otromba, mondhatjuk bunkó, a buszon előre
furakszik, kérdezés nélkül is beszól, megjegyzést tesz a hölgyekre, stb., ezzel
jogilag semmit sem lehet tenni. Ugyanakkor a hölgyek jelentős része szinte
elvárja, h. mint szexuálisan „jó nő” is tessen a férfiaknak, és annak is örül
ha ezt udvariasan közlik vele. Egy másik jelentős része pedig ellenmondásos, -
néha (férfitól is függ) pozitívan, néha negatívan viszonyul a viszonylag
udvariasabb megnyilvánulásokhoz. A hölgyek döntő többsége sértődött szomorú,
stb. lesz, attól a tudattól h. Ő, mint nő, nem tetszik a férfiaknak. Lehet, h.
az átlagos hölgyet sérti, dühíti az ilyen beszólás: „hű de szeretkeznék ezzel a
nővel”. Viszont ötször jobban elkeseríti az ilyen beszólás: „na ezzel a nővel
szívesen beszélgetnék az irodalomról, de eszembe se jutna szeretkezni vele.” Elvileg
ez egy anti-szexista közlés lenne, de hölgyek döntő többsége mégis sértőnek
találná.
És
a hölgyeknek csak kisebb része, aki egyértelműen következetesen elutasítja a
„szexista” megnyilvánulásokat, aki szexuális tetszés legkisebb jelét is
sértőnek tartja.
Mindezt
csak ezért vázoltam, h. tisztázzuk, mi ennek a problémának „a nőket szexuális
tárgynak nézik” a problémának a lényege. Viszont nem sikerül tisztázni, az
előző okoskodás nem vezet sehova. Talán
a férfiak többségének vagánykodó udvariatlan gondolkodásának megváltoztatásáról
van szó? Rendben van, de ez nem nemiséggel kapcsolatos, nem is jogi probléma,
és egy-két alatt nem lehet megoldani.
Akkor
inkább arról néhány ezreléknyi esetről van szó, amikor valóban tettlegesen is
valamiféle szexre való kényszerítés, valamiféle nemi erőszak történik?
Ráadásul
itt belép ama vonatkozás is, hogy elvileg (és gyakorlatig is előfordul), a
férfiak is elszenvedhetnek „nemi atrocitást”.
Elvileg
persze a férfiakat ért erőszak is számít, de gyakorlatilag csak nevetnek rajta.
Szóval,
meglehetősen zavaros ez a problémakör.
Talán
a női egyenjogúságért harcoló hölgy el sem tudja képzelni, h. a prostituált nők
fele (nyilvános prostituált vagy házi prostituált) szinte szereti a szakmáját
(szereti a szexet, stb.), egy másik nagyobb rész, pedig ha nem is szereti, de
viszonylag jó pénzkereseti lehetőségnek, jó foglalkozásnak tartja. És ahogy
mondtam a prostituált hölgyek 10%-nál merül fel valamilyen kényszerítés,
kihasználás megalázás. Ez a jogvédő hölgy, (ahogy általában a jogvédő hölgyek),
azt gondolja h. a nők hozzá hasonlók nagyjából egyformák, - a nők hasonlóan gondolkodnak a nemi életről, - és mivel ő egy normális nőnek tartja magát,
rendellenesnek találja, az eltérő viselkedést.
Eme hölgy sem veszi észre, hogy a
nők szexuális téren, kezdve az alapfelfogástól, befejezve az izgalom kiváltó
okokkal, rendkívül eltérők. Vagyis
nehezen tud elképzelni olyan nőt aki viszonylag szívesen végzi a szexuális
szolgáltatással kapcsolatos munkáját.
A nők nemi szempontból, szexuális téren rendkívül eltérők.
Itt
jegyzem meg h. a „szex” kifejezés helyett használhatnám a „közösülés, nemi
élet, szeretkezés, párosodás, stb. ” kifejezést, de én a „szex” megnevezést
kifejezőbbnek tartom, mint a felsoroltakat.
A
nemi élet szinte minden vonatkozásában rendkívül eltérők, csak kevés olyan
megállapítást mondhatunk, ami az átlagos női tulajdonságot definiál.
A hölgyek
biológiailag (testileg) is sokfélék, lelkileg is sokfélék, ráadásul az a szabályrendszer
(mert viszonylag szabálykövetők) ami a nem életről szól, rendkívül zavaros,
kaotikus ellentmondásos.
Vagyis
a nemiséget szabályzó erkölcs, jog, közfelfogás főleg a 20. és a 21. században-napjainkban
is rendkívül zavaros, ellentmondásos, sokféle. Tehát a nők szexuális
sokféleségének nemcsak biológiai okai vannak, hanem h. nem kapnak tiszta
egyirányú ismereteket, ill. kapaszkodókat. Pl. a szexuális szabadságnak legalább
tízféle felfogása, értékelése volt a múltban, és jelenleg is különböző
felfogások, minősítések vannak.
Talán
éppen napjainkban jutunk el, kanyarogva, a jog, erkölcs, alapelvének
megértéshez és alkalmazásához: Mindent
szabad (nem erkölcstelen, nem jogtalan), ami másnak nem árt. Ez a szexre is vonatkozik. Sőt a szex nemcsak
ártalmatlan, de a másiknak,(másoknak) hasznos, legalábbis örömet okoz. A
mondvacsinált bujálkodás, perverzió, paráznaság, talán éppen korunkban tűnik
el. A szexnek csak annyi köze van az erőszakhoz, mint bármi másnak. Bárhol,
bármibe, lehet erőszakoskodni, a szex ürügyén is. Az erőszakot kell tiltani,
büntetni és nem a szexet.
A jelen problémáinak egy része, talán a nagyobb része a múltból ered.
A szex
történelme a túlzott korlátozások története.
A szex, paráználkodásként, bujálkodásként,
perverzióként való minősítése, probléma-áthárításból ered.
Az
ősemberi társadalom, a természeti népek régebben is, most is, viszonylag
természetesen álltak, állnak a nemi élethez. Volt (még most is vagyogat)
azonban itt valóban két komoly probléma. Az egyik a szexuális kapcsolattal
terjedő betegségek, melyek általában fertőző betegségek. Illetve a fertőző
betegségek általában könnyebben terjednek a szex által.
A másik
azonban ennél sokkal súlyosabb; a nem várt gyermekáldás problémája.
A nem
várt gyermekáldásnak lehet egy valóban rossz oldala: igen csak nehéz helyzetbe
hozhatja az egyébként is nehéz helyzetbe levő szülőt, de a megszületett gyereket
is.
Viszont
a nem várt gyermekáldás „nehézségei” gyakran az ostoba, kapzsi ember
mondvacsinált problémái. A nem
várt gyermekáldás problémája akkor erősödött fel, amikor kialakult az ember
hatalom és vagyonszerzési motivációja igénye, csúnyábban mondva hatalom és vagyon
mániája. Persze a vagyonszerzésnek van egy normális jólét-szerzési aspektusa.
Azonban az ember, nem állt meg és jelenleg sem áll meg az egyszerű jólét
kialakításánál. A vagyonszerzés, „gazdag és hatalmas ember akarok lenni” vágya,
mániája több mint a jólétre való törekvés, vagy mint a megbecsültségre való
törekvés.
A tízparancsolat
egyik pontja: ne paráználkodj (tilos a paráználkodás). A bibliai történetek
azonban leírják: a szex tiltása (a gyereknemzés) elsőssorban vagyonmegosztás,
ill. a szegénység miatt volt korlátozva. Ez a „vagyon-megosztási” probléma
végigkíséri az emberiség történelmét.
Másfelől
valóban probléma volt, ha pl. a hiányos családba született gyerek, - két szülőre,
mint gazdasági egységre, mint nevelő egységre, valóban szükség volt. És jelenleg is kijelenthető a teljes család
előnyösebb, mint a „csonka” család. Illetve a szegénységbe rossz körülményekbe
született gyermek, ill. a sérült gyermek valóban elkerülendő helyzet. Ha a
szülő be is vállalja, a gyereknek nem jó.
A
szexuális korlátozás valószínűleg elsősorban a nem kívánt gyermekáldást kívánta
akadályozni, de ilyen sunyi „hátulról-mellbe” módon, h, létrehozta a „paráználkodás”
fogalmát. Mert amúgy a „paráználkodás” fogalma meglehetősen zavaros. Valami
ilyesmit jelent: szeretkezz minél kevesebbet, és minél rövidebben
szabályosabban. Ha sokat csinálod és változatosan, ha élvezed, akkor te
paráználkodsz, vagyis bűnt követsz el.
Tehát a
„paráználkodás” későbbi vallási értelmezése sajnos nem arról szólt, hogy tessenek
tudatosan tervezetten gyereket vállalni, de azért a fösvénység vezérelt családi
élet sem jó.
Arról
sem szólt, h. a nemi betegségekkel legyenek elővigyázatosak.
Arról
sem szólt, hogy: nem szabad erőszakosnak lenni, a másikat gazul elcsábítani
(nem kívánd más vagyonát, feleségét), nem szabad hűtlenkedni, aljaskodni, stb. A paráználkodás nem a valós
erkölcstelenségekről szólt, hanem egyszerűen a szex általános korlátozásáról,
aminek a hátterében valószínűleg a nem
kívánt gyermekáldás, ill. a nemi úton terjedő betegség állt.
Ezzel
az egésszel három baj van:
1. Az
egyik az, hogy miért nem lehetett megmondani az igazat: emberek a szex egy jó
dolog, hasznos is, nélküle nincs gyerek nincs család, nincs szaporodás, csak
hát a vigyázni kell a nem kívánt gyermekáldásra, vigyázni kell a nemi
betegségekkel.
2. Ha
az igazságból indultak volna ki, ha a valós problémára koncentráltak volna,
ekkor egy csomó módszert létre lehetett volna hozni, a nem kívánt gyermekáldás
elkerülésére. Itt van elsőnek pl. a behatolás nélküli szex változatos művelése.
Illetve az önkielégítések széles skálája.
Sőt az
a kifordított eszement elmélet gyakorlat alakult ki, h a behatolás nélküli
szexet kiáltották ki a legnagyobb paráználkodásnak. Erre még visszatérek, mert
ez az egyik kedvenc lovam. De olyan dolgokra is gondolhatunk, mint a kondom
(óvszer) gyakoribb használata, vagy bizonyos, a kornak megfelelő, egészségre
ártalmatlan fogamzásgátló szerek, módszerek alkalmazása.
3. Ráadásul
az idő haladásával, a fejlődéssel egyre kisebb gond lett a nem várt
gyermekáldás, és az orvostudomány is fejlődött. De a valóságos felvilágosítás
nem követte ezt a fejlődést. Valahogy a paráználkodás „bűne”, az álszemérmesség,
bár hullámozva, de mindig vissza-visszatérve átlagosan erősen fennmaradt és
napjainkban is vannak nyomai.
Tulajdonképpen azt vehetjük észre, hogy az
ember, emberiség (főleg a nyugati ember) szinte egész történetének során,
ellentmondásosan, hülén, logikátlanul viszonyult a szexuális élethez és a
gyermekáldáshoz. Szinte egy időben akadályozta a nemi életet, ugyanakkor a
másik oldalon pedig támogatta a gyermekáldást. Pl. a keresztény vallások is
ebben a kettősségben prédikálnak. De manapság is egyszerre beszélünk
népesség-csökkenés problémáról és túlnépesedésről.
Összességében
azt mondhatjuk a paráználkodás vádjának, az álszemérmességnek két oka volt,
van. Az egyik oknak van alapja (nem kívánt gyermekáldás, nemi betegségek),
azonban a megoldást ezzel a trükkös hamis, és káros álokkal, álszenteskedő
dologgal akarták megoldani.
Viszont
az álszemérmeskedés (paráználkodás bűn) másik felére, okára semmilyen
magyarázat nincs.
Pontosabban
van. Az uralkodók az uralkodó osztály, élén az egyházzal mindig is ténylegesen
is szellemileg, lelkileg, tudatilag is uralni akarta, akarja a népet. Ennek
pedig a leghatékonyabb eszköze a félelembe tartás. A manipuláció leghatékonyabb
eszköze az ellenségkép, amely a félelembe tartást el lehet érni. Ez esetben, a paráználkodást, összekötve a
bűnnel, a sátánnal, pokollal, összefabrikált ellenségképet, - félelembetartási
eszközként, módszerként használták. Hozzátéve, h, persze nem minden
erkölcstelenség hamis, és a másvilági igazságszolgáltatás sem teljesen
alaptalan. De, amit az un. paráználkodás kapcsán csináltak annak nagyobb része
alaptalan volt. Arra volt jó, hogy az emberek, ha kellett, ha nem, bűnösnek
érezzék magukat, és mint szánalmas esendő figurák lázadás és kritika nélkül
éljék le az életük.
Tehát
az álszemérmesség egyszerűen az emberi ostobaságból, hatalmi trükkből,
gonoszságból ered. A hatalmi trükk úgy jön ide, hogy hatalmat képviselő
egyházak, ill. uraságok, mint általában az uralkodók félelembe engedelmességben
akarták tartani a jó népet, és hát ez paráználkodás-csesztetés erre alkalmas
volt.
Pedig
az álszemérmesség ostobaság.
Újra
tisztáznám, mit nevezek álszemérmességnek.
Az
indokolt fogamzásgátlás, a gyerektervezés illetve ennek különböző felfogásai
nem tartoznak ebbe a kategóriába. A szexuális úton terjedő betegségek elleni
védekezések nem tartoznak ebbe a kategóriába.
A
nemiséggel kapcsolatos valódi problémák, mint: a szexuális erőszak, a
pedofília, illetve a hűtlenséggel kapcsolatos problémák nem tartoznak ebbe a
kategóriába. Ezek valóban ártanak,
árthatnak másoknak. A hűtlenséggel kapcsolatos problémák egy külön problémaköre
a nemi életnek.
Azt már
többször elmondtam, h. a hűtlenség, féltékenység egy külön probléma, én is
külön foglalkozom vele. Annyiban függ össze, az álszemérmességgel, h a
hűtlenség, megcsalás, párváltás értelmezése elítélése is rendkívül zavaros, nem
ritkán ez is túlzott, álságos, logikátlan. De most itt elsősorban kapcsolaton
belüli álszemérmességről, ill. a társadalmi szintű álszemérmességről
elmélkedem.
Vannak
dolgok, amelyek legfeljebb csak zavarnak másokat, a legtöbbje, csak azért mert
azt tanították, azt hajtogatták; ez illetlen, sőt undorító dolog. Mint pl. a
szex változatos formái, fajtái. Vagy az önkielégítések. Vagy a nyilvános szex
megítélése. Stb..
A
paráználkodás egyszerű meghatározása: Istennek, bárkinek, nem tetsző bűnös
dolog, erkölcstelen dolog az emberi élvezet, főleg, ha azon élvezet a
szexualitásból ered. (És fél fokkal még bűnösebb, ha azt a nők, lányok „követik
el”)
A
folytatás előtt meg kell jegyezni: persze mindent túlzásba lehet vinni.
Mindent, az evést is lehet egészségtelenül, túlzottan mértéktelen módon
művelni. Ahogy az evést, úgy a nemi életet is túlzásba lehet vinni.
De a
paráználkodás, mint bűn, ill. az álszemérmesség nem erről szól. Az
álszenteskedők a prűdök az emberi élvezést kéjelgést gondolják valamiféle
természetellenes bűnös dolognak.
Ez
részben egy torz isten felfogásból ered.
Hozzátéve, h. itt ez Istent szélesebben kell értelmezni, mivel nemcsak a
keresztény vallás, de más vallások is hasonlóan vélekednek. Illetve a prűdék,
nem feltétlen vallásosak, pl. az ál-kommunisták (sztálinisták) is prűdék
voltak. Illetve a szélsőségesen
konzervativizmus is összekapcsolódik a prűdséggel. A felsorolásból kiderül,
hogy nem egy valláshoz, ideológiához, oldalhoz kötődő dologról van szó, hanem
általános emberi baromságról.
Az isten,
ill. az ember felett uralkodó lényt, dolgot ezek az emberek talán magukból
kiindulva gonosznak képzelték képzelik el.
„Áldozatot
kell bemutatni, h. ne bántson minket az úr” – ez volt a korai felfogás lényege.
Ha nem áldozunk, ha nem szenvedünk, ha jól érezzük magunkat, pláne ha élvezünk,
akkor azt megbosszulja a „gonosz, hatalmaskodó isten”. Természetesen ez ostobaság.
Isten
szélesebb értelemben: teremtő, természet, emberi életet befolyásolni tudó
dolog. Tehát a „gonosz teremtő, isten” felfogás az erkölcsileg is és logikailag
is ostobaság. Erkölcsileg: egy gonosz teremtőnek semmi értelme. Logikailag:
sok fáradsággal létrehozni valamit, hogy azt kalapáccsal apránként szétverje,
ilyent csak a flúgos csinál, de a teremtőről ne feltételezzük, h. flúgos.
Másfelől
a teremtő, isten miért alakítana ki az emberben élvezet adó szerveket, az
élvezés képességét, ha azt tiltatná. Nyilván ennek nincs értelme.
Pl. az emberben kialakult
az íz-érzet képessége, és ez többnyire élvezetes. Annak semmi értelme, hogy van
ez az élvezési képességünk, szeretünk finom dolgokat enni, de ne tegyük, mert
az erkölcstelen, parázna dolog. Ugyanilyen hüleség a szexuális paráznaság
bűne. Úgy is mondhatjuk; ha az isten,
természet, teremtő, nem is direkt szorgalmazza az élvezést, de azzal hogy nem
tiltja, kialakított ilyen képességet, mégis a szexuális öröm mellett van.
Már említettem, hogy
a korábbi korokban (jelenleg ennek csak halvány nyoma van) a nőkre még
szigorúbba még több értelmetlen paráználkodási szabály vonatkozott. Gondolhatunk
itt például a szüzesség elvesztésére. Vagy
hűtlenség, házasságtörés miatti, a férfiaknál jóval szigorúbb büntetésre. A
lányanya, a „zabi gyerek” megvetésére. Azon felfogás, h. a szex nem az
élvezetről szól, a nőkre még inkább érvényesítették. Emiatt valóban
háboroghatnak a nők, de az viszont örömmel töltheti el őket, hogy e téren egy
jelentős javulás jött létre.
Viszont
ezt a paráználkodás baromságot sikerült úgy bemosni az emberi agyakba, hogy
többé-kevésbe, még mindig hat. Maga az egyén, kiváltképp a hölgyek is tudatosan
vagy tudat alatt vádolhatják magukat paráználkodással. Tulajdonképpen egy
gyakoribb és veszélyesebb, mint a társadalom ítélete. Amely manapság is
előfordul.
Ugyanakkor
az álszemérmesség, pontosabban a szexuális élet degradálásnak, lenézésének
lehetnek más okai is. Többnyire háromnegyed részben a hibás történelmi nézetből
„szinte minden élvezetes, változatos szex, paráználkodás” ered, de azért más
okok is vannak.
Kezdjük
a biológia okkal, vagyis vannak emberek, akiket testileg is hidegen hagy a
szex. Az emberek, főleg a nők meglehetősen eltérőek szexuális aktivitás, vágy,
vármérséklet, orgazmus képesség tekintetében. Szerintem nem komoly probléma, ha
valaki hidegebb szexuális beállítottságú, és ez valódi fiziológia adottság,
akkor azt vállalnia kell. De ezt az érzetet ne akarja másokra erőltetni. Ahogy
a szex kisebb igénylése sem bűn, hiba, - úgy a szex hevesebb gyakoribb
igénylése sem bűn, hiba. Talán a szexuális élet lenézése abból is eredhet, h. azt
valamiféle alacsonyabb-rendű tevékenységnek gondolják.
Pl.
sokan magukban a vécézéshez hasonlítják. Szerintük a kijövő váladékok, hasonlóan gusztustalan eltávolítandó dolgok,
mint azok a salakanyagok melyek vécézésnél távoznak.
Természetesen
ez téves felfogás. A szexuális élet lenézésnek több oka lehet, de ezért a
hátérben általában ott van „jó dolog”, vagy „rossz dolog” hozzáállás,
szemlélet.
Kiegészítő összefoglaló jelleggel az
európai nemi élet történelme dióhéjban.
Egyrészt,
azért, h. ne essünk abba a tévhitbe hogy a múltba minden álszent, prűd, maradi
volt. Igen nehéz akár Európán belül is egységes szex-életről beszélni. A világ
vonatkozásában pedig lehetetlen. De mégis ki kell alakítani egy képet. Szóval Európában,
az ókorban szexuális élet vonatkozásában nagyjából minden rendben volt,
általában átlagosan nem beszélhetünk prűdségről, álszemérmességről. A
keresztény vallással főleg katolicizmussal kezdődött egy torzabb folyamat, de
ez sem volt egységes. Meg kell jegyezni, Jézus tanításai között nincs a szexet,
a nemiséget elítélő tanítás. Tehát a torzítás az egyház különböző pápáinak,
egyéb egyházi embereinek fejéből kiáramló „okoskodás” terméke.
A
lényeg, hogy nem elég, h. a tízparancsolatban is benne hagyták a parancsot: Ne
paráználkodj, - ráadásul még a hét főbűnbe is berakták a „paráznaság bűnét”. És
elméletileg gyakorlatilag is általában bűnnek tartották, rossz szemmel nézték a
szexet, főleg gyönyört okozó szexet. Vagy inkább ellentmondásosan ítélték meg.
Mint
mondtam a negatív megítélés valós alapja annyi, hogy a nem várt gyermekáldás, a
nemi betegség, ill. a hűtlenkedés, veszélyeire fel kellett hívni a figyelmet, -
csak nem így, a szex szapulásával, hanem a valós problémák feltárásával. Szóval
ez a prűdség nem volt általános, inkább ellentmondásosan jött elő. Pl. a papoknak tiltott volt a szex, de azért,
e felett gyakran szemet hunytak. A házasságon belüli szexet pedig támogatták,
sőt szinte kötelezővé tették. Ami megint kétélű fegyver, mert egy olyan világban,
amelyben a női orgazmus kvázi nem létezett, ez inkább a feleségek szolgaiságát
jelentette a gyakorlatban. De nyilván voltak jó oldalai, hiszen mégis a lusta
önző vonakodó házastársat ezért egy kicsit rendbe tette. Szintén ellentmondásos
volt a házasság előtti szex megítélése. Azt tudhatjuk h. még a 20. században is
voltak helyek falvak ahol a szüzesség feltétel volt, illetve a megesett lányoknak,
nőknek megaláztatást kellett
elszenvedni. A szerencsétlen semmiről sem tehető „zabi” gyerekek megvetéséről
ne is beszéljünk.
A
válást is rossz szemmel nézték, gyakorlatilag szinte tiltották.
És hát
a megcsalást is tiltották főleg a feleség részéről.
Viszont
mindez változékony volt. Több helyen, időben pl., próbaházasság előzte meg a
rendes házasságot, melynek célja éppen a szexuális illeszkedés kiderülése. Ha
nem jött össze a próbaházasság, akkor a rendes sem lett megtartva, és hát
szüzesség elvesztése felett is szemet hunytak. De azért volt álszemérmesség
bőven főleg a középkorban, az ókortól, a reneszánszig. A reneszánsz után megint
szépen lassan fokozatosan szabadabb lazább, normálisabb lett a szexuális élet.
Általában de azért nem egyformán, mindenhol. Általában átlagosan javult, lett
kevésbé álszemérmes.
A
szabadság iránya: A szex nemcsak arra való, hogy gyereket csináljanak, hanem
élvezet. A nők is képesek az élvezetre, sőt ehhez joguk van. A szexet nemcsak
házasságon belül lehet folytatni. Leányanyának lenni nem szégyen. A válás
lehetséges. A nők egyenjogúak. A szex-technikák bővítése, a szex orientáció bővítése nem bűn, inkább
erény. A szex becsatlakozik abba az erkölcsi jogi mederbe, hogy csak a másnak
ártás lehet a bűn mércéje. Szóval az un.
paráznaság csak egy kitalált frázis, amit valamilyen baromság okán, bűnnek
kiáltottak ki.
A
prostitúciónak külön története van. Érdekes módon a hivatalos prostitúciót
mindig is engedték, sőt tiszteletbe tartották. Ez így talán túlzás, inkább azt
mondanám, hallgatólagosan mindig is engedték viszont néha a felszínen
csináltak, csinálnak valamiféle ál-korlátozást.
Az
arisztokratáknak, királyoknak is volt barátnője, kéjnője. Az ókorban szinte
papnői státuszt kaptak a prostituáltak. Később sem volt ritkaság, hogy
megbecsült társadalmi vagy katonai munkának nézték a prostituáltak
tevékenységét. A polgári világban a fiuk első szex beavatása, az agglegények
kiszolgálása, esetleg az otthon prűd életet élő férjek kiszolgálása volt a
feladata. Itt talán egy fordított
megbecsülést tapasztalhatunk, az idő haladtéval a prostituáltak egyre kevésbé
lettek megbecsültek. De azért manapság sem megvetettek, illetve manapság is
ellentmondásos a megítélésük. Én is hajlok afelé, h. minél szabadabb,
normálisabb a szex, annál inkább fölöslegesebbek lesznek a prostituáltak.
Másfelől
a fejlődés másik iránya az egyenjogúsági küzdelem iránya, aminek van egy jogos
jó oldala, de kétségkívül van egy torz, hamis oldala is.
Ugyanakkor a történelmi
fejlődés fontosabb része a szex oktatása, illetve törvényi szabályozása,
illetve társadalmi megítélése. E téren
is hasonló a helyzet; van fejlődés, de nem elég. Vagyis a jelenlegi helyzet is
még messze van az optimálistól, főleg az oktatás területén. A szexuális
oktatást, főleg egyes országokban alapvetően kellene átformálni, megreformálni.
Egyfelől sokkal bővebb ismereteket kellene adni, de a hazugságokat is csökkenteni
kellene. Álszemérmesség helyett, igazi erkölcsöt kellene tanítani.
Érdekes, hogy történelem
lényege, az elnyomatás (diktatúra-demokrácia) története kicsit eltér az
„álszemérmesség” történetéről.
Az elnyomatás (bel-országi és
külországi uralkodásvágy, hódítás, nagy országok, birodalmak kialakulása, stb.)
már a bronzkorban elkezdődött és az ókorban, a rabszolgasággal tetőzött. Az
igazi ős-kereszténység elvileg meg akarta szüntetni, hiszen szinte minden Jézus-tanítás,
direkt, vagy indirekt az egyenjogúságról, az igazságos egyenlőségről (a
demokrácia alapjáról) szól.
Tulajdonképpen a nők elnyomatása egyenjogúságának elvétele, a nagy
általános „uralkodni-elnyomni” gyökerű nézet-fának, az egyik ága. Visszatérve a
kereszténységre; viszont a papságnak, uraknak „sikerült” a kereszténység
demokratikus jellegét elsumákolni, átfordítani. Így aztán a kereszténységgel
csak kevéssé csökkent az elnyomatás.
A reneszánsz és a reformáció
után kezdett lassan hullámozva javulni a helyzet. Innen már nagyjából
összekapcsolódik az álszemérmesség csökkenése és a demokratizálódás. És a nők
egyenjogúságának kialakulása is nagyjából egybeesik az általános
demokratizálódással.
De csak ismételni tudom:
jelenleg is messze van az ember még a jó megfelelő állapottól is. Hiszen milyen demokrácia az, amelyben egy
átvert nép kap jogokat. A demokrácia
rendes igazi oktatása szintén elengedhetetlen lenne a továbblépéshez.
Az álszenteskedésnek, álszemérmességnek jelenleg is sok megnyilvánulása van.
Sokat
javult a helyzet, javuló tendencia van, de azért még mindig elég széles skála.
Tulajdonképpen
a személyes tapasztalatok az egyes személyek viselkedése, véleménye világít arra
rá, hogy még sok probléma, még több ellentmondás van a szexuális felfogásokkal
kapcsolatban.
Az
is mutatja a problémát, hogy túlságosan szélsőséges a szex megítélése. Persze
bizonyos eltérés, a véleményszabadság az egyéni szabadság jegyében teljesen
rendben van. De az már problémaforrás, és az egyénnek is fenemód kellemetlen,
ha egy olyan szex tevékenységre, amit ő rendben valónak talál, egy másik ember
azt mondja, fúj ez undorító, ez perverzió. - A férfi egy undorító disznó, a nő pedig egy
kurva - mondják többen bizonyos szex-cselekvésre, viselkedésre, miközben mi
magunk is hasonló dolgokat csinálunk. Akkor mi is disznók, vagy kurvák vagyunk?
De a fordítottja is felettébb
kellemetlen sértő lehet, ha többen olyan dolgot tartanak természetesnek, amit
mi undorítónak tartunk.
Ezek
a hatalmas felfogási és értékítéleti különbségek sok lelki problémát okozhatnak
arról nem is beszélve, hogy az ismerkedést rendkívül nehézzé, sőt néha kínossá
teszik.
Azt
gondolom, hogy eme hatalmas, már kínos, sértő felfogási különbségek elsősorban
a prűdségből az álszenteskedésből erednek.
Sokféle
álszemérmesség van, kezdve onnan, - mindent szemnek, semmit a kéznek, - illetve
semmit nyilvános helyen, de eldugott helyen mindent. Illetve szégyenlősködünk
hebegünk, vihogunk olyanról, ami teljesen természetes. Hebegünk-habogunk
gyerekeink előtt, miközben tudjuk már az életben, haveri körben, neten,
filmekben már egy sereg zavaros információt láttak, hallottak. Sőt feltehetően
pornót is láttak. A szexuális oktatás
teljesen hiányos kaotikus, azt sem tudjuk, hogyan viselkedjünk a gyerekek
előtt.
Az
illem, és a vonatkozó jog is hatalmas bakugrásokat produkál, egyik percben,
egyik helyzetben erkölcstelen, sőt jogtalan, ami a másik percben másik
helyzetben természetes, sőt kvázi követelmény.
Egy
másik írásom „Gondolatok a zaklatási botrány kapcsán” szintén egyfajta
torzulást kíván vázolni.
Akár
büntetést is kaphat, aki nyilvánosan végez olyan szex tevékenységet, ami amúgy
természetes. Persze erre mondják sokan: de hát a vécézés sem nyilvánosan dolog.
Igen, de ott van egy közegészségügyi magyarázat, büdös, piszkos fertőző, stb. A szex és a vécézés összehasonlítása sajnos
gyakori, de nagyon hibás példa. Ha már hasonlítunk, akkor inkább az evéssel
lehetne hasonlítani. Étkezni pedig szabad nyilvánosan is, nem erkölcstelen és
nem szégyen. Általában zavarosan ingatag
határozatlan a tilos szex és a szabad szex határvonala.
A
párkapcsolatok ügyetlensége, marakodó jellege, alacsony színvonala részben
szintén az álszemérmességből ered, mivel a gátlásos félelemmel teli szex
ügyetlen hiányos szeretkezést eredményez.
(Ugyanakkor
eme tanulmány is lényegében azt kívánja segíteni, h boldogabb nemi élet,
kiegyensúlyozottabb párkapcsolatok jöjjenek létre. )
Jelenleg
is van ártalmas álszemérmesség.
Arról
már szó volt, hogy az álszemérmesség általában indokolatlan, éppen ezért
nevezzük ál-szemérmességnek, álszenteskedésnek és nem igazi szemérmességnek.
Az
nem kérdés, hogy hüleség és ártalmas. Az a kérdés, hogy mennyire ártalmas.
Kérdés
h. keményen kell ez ellen küzdeni vagy néhány legyintéssel el lehet
intézni.
Ismétlem, az álszemérmesség nemcsak ostobaság, de ártalmas is.
Többek
között pszichés problémákat okoz. Pl. a bűntudat, vagy a testi vágy
visszafojtása. De testi fiziológia problémákat is okozhat. 1. A korábbi
történelmi korokban a női vágyat, ill. kielégületlenségből eredő idegességet
valamiféle önkontroll-hiánnyal kapcsolatos hisztériának tartották. A kielégületlenség,
illetve a nemi vágy visszafojtása pedig a szex torz felfogásból, az
álszemérmességből ered.
2. A
bűntudat (jaj paráználkodtam) okozta
pszichés problémák ennél is ártalmasabbak.
3. A
párkapcsolatok elromlásának, a rosszabb minőségű családi élet kialakulásának
egyik oka lehet a gyenge minőségű szexuális élet, melynek leggyakoribb eredője
az álszemérmesség.
4.
Illetve amiről már beszéltem, h. a nem várt gyermekáldás álmegoldása (legyünk prűdék,
ne legyünk paráznák), gátolta az igazi jó megoldást.
5. És
hát nem utolsó sorban az ember egy csomó élvezettől teljesen fölöslegesen
megfosztotta (jelenleg is megfossza) magát, ez is ártalomnak tekinthető.
Többszörös
ostobaságról volt, van szó, - nem vitás, amit egy-két legyintéssel nem lehet
elintézni.
Tehát ha nem is
foggal-körömmel, de azért az értelmetlen ártalmas álszemérmesség ellen tenni
kell. Talán pontosabb, ha azt mondom: nem szabad elfogadni, nem szabad beleesni
az álszemérmesség a szexuális élet lenézésének hibájába. Illetve a fiatalokat,
gyerekeinket már próbáljuk meg őszintén logikusan az álszemérmesség
mellőzésével felvilágosítani.
De az álszemérmességnek van egy érdekes „incselkedő” vetülete.
Az
álszemérmesség, ha nem is teljesen, de részben a kedves, bájos megjátszós, szeszélyes,
kacérkodó, vihogó női lélekből ered.
Ismertem
olyan prostituáltat, (többet is) aki átlagosan naponta öt férfi „vendéget”
elégített ki, mégis a jellemében gesztusaiban egy ártatlan tizenöt éves szűzlányt
is fel lehetett fedezni. Olyan mintha
ezek a szégyenlősködések, kéretések, incselkedések, huncutkodások, egyebek, egy
kedves színjáték kikerülhetetlen elemei lennének. Ez a színjáték a hölgyek
vérében van, ezt a színjátékot a hölgyek felettébb kedvelik és imádják
játszani.
Ha
pedig ez így van, akkor a hölgyek igénye, h. bizonyos mértékben legyen
álszemérmes a szex, vagyis nem sokat lehet ellene tenni. Úgy is fogalmazhatunk,
hogy a szex jellege jelentős mértékben a női igényekhez idomult.
Azért
a természet rendjét nem kellene felborítani, azt, hogy a nők azért fél fokkal
kedvesebbek, szelídebbek, lágyabbak, kecsesebbek, incselkedőbbek összefoglalva
nőiesebbek legyenek, mint a férfiak.
Ezzel
együtt az álszemérmesség ostobább, károsabb oldalát ideje lenne korunkban
elfelejteni.
Nemcsak a múlt sara ragad rá és húzza le a nemi élet színvonalát, de a jövő viharfelhőiből is csepereg az eső.
Leginkább
a hideg lelketlen érzelem nélküli szex tendenciáját láthatjuk, tapasztalhatjuk.
Persze én is ostorozom az ész nélküli meggondolatlan érzelem-vezérelt szexet.
És egyben szorgalmazom, a szexhez, nemi élethez való őszinte reális
hozzáállást. De azért nem lenne jó
átesni a ló másik oldalára sem.
Valahogy
azért a szex tiszteletét csodálatos aspektusát meg kellene őrizni. Igen és is
gyakran hasonlítom a szexet (közösülést) az evéshez, vagy a tánchoz. De azért
azt is mondom, hogy a szex, még a szerelem nélküli szex is legyen egy fokkal
magasztosabb, magasabb rendű szórakozás, mint az evés, ill. a tánc. Különben is
ez egy olyan ünnepi étkezés, ahol mi fogyasztunk, de a szakácsok is mi vagyunk.
Egy olyan zenélés, amelybe mi hallgatjuk a zenét, de mi is muzsikálunk. vagyis
különleges igény, fogyasztás, szórakozás. Szóval sajnos a szexnek ez a
különlegessége, ez a melegsége kezd teljesen eltűnni. Megjelent egy hideg,
bunkó jövőkép.
A
múltból az álszenteskedés telepszik rá, ettől már lassan szabadul, de a
jelenben erősödő tendenciával már megjelent az új betegség, az új lehúzó
aspektus, a hidegség, az alpáriság a lelketlenség.
A nemiséggel, szexualitással kapcsolatos legfontosabb társadalmi kérdések.
Miért
féligazság a következő két mondat: nem kell a szexen sokat filózni, ez nem
közügy, vagyis magányügyről, két ember ügyéről van szó. Ahány ember annyiféle,
ahány pár annyiféle. mindenki találja meg a párját, aztán közös megegyezéssel
azt csinálnak, amit akarnak.
Mint
mondtam a fenti kijelentésben van igazság, de önmagában kevés, sok problémát
hagy megoldatlanul, tehát féligazság.
Pl.
ha nem beszélünk róla, akkor mi lesz a szexuális oktatással.
Ha
nincs, vagy rossz a szexuális oktatás, akkor egy csomó boldogtalan, tudatlan,
elcseszett szexuális élettel bíró fiatal, ill. ember botladozik a világban.
Szintén
fontos társadalmi kérdések: Hogyan szabályozzák pl. törvényileg a házasságot, a
gyerekvállalást, a szexuális perverziókat? Általában a köztudat, az erkölcs, és a jog,
hogyan nézzen szexualitásra, a szexuális erőszakra, a megcsalásra? Mi normális,
mi abnormális? Mi a tévedés, mi a vétkezés, és mi számít bűnnek? Mi az optimális a jó, mi az álszenteskedés, az
álszemérmesség a hazugság? Mit kellene másképp értékelni és csinálni
társadalmilag, jogilag?
Szóval
társadalmi szintű átgondolás nélkül, csak sokasodnak a megválaszolatlan
kérdések, zavaros gondolatok. Úgyhogy
nemcsak két ember magánügyéről van szó. Bár ez is igaz: a szexuális élet
alapvetően intim szféra, magánügy.
Néhány
fontosabb általános kérdést mindenképpen át kell gondolni, ha meg akarjuk
érteni és meg akarjuk oldani a problémákat.
Néhány
egyszerű, de mégis fajsúlyos sok dolgot érintő kérdés.
1.
Hová tegyük a szükségleti rangsorba a jó szexuális életet?
Vagyis
mennyire fontos a jó, kielégítő szexuális élet?
2. A szexuális élet kicsit sem szégyellni való
tevékenység?
(Mennyire
közszemérem-sértő?)
2a
Mennyire legyen szabad kötetlen a szex?
3.
A „fennkölt” szerelem egyik kísérője a szexuális élet, vagy pedig a szexuális
élet néha szerelemmel társul?
4.
Mit gondoljunk a megcsalásról? Mit gondoljunk a megunásról, hűtlenségről,
féltékenységről, szakításról, a válásról, az új kapcsolat kialakításról?
De
mielőtt ezekre a kérdésekre megpróbálok válaszolni, következzen egy olyan
felsorolás, kategorizálás, mely az összes itt taglalt tényezőt tartalmazza.
Milyen
problémák gátolják jelenleg, a nemi élet minőségét, társadalmi szinten, illetve
a párkapcsolatok, egyének szintjén.
1.A tényleges nőkkel kapcsolatos jogi társadalmi hátrány. (7%-ban gátolja társadalom nemi életének és párkapcsolatainak minőségét.)
2.
A nem várt gyermek, ill. a meddőség problémája. Illetve a nemi betegségek
problémája. (7%)
3.
A nemi erőszak, családon belüli erőszak problémája. (6%)
(3a)
Tulajdonképpen lenne itt egy hatalmas kategória: miért önzők, bunkók az
emberek, - de ez nemcsak a nemi életet rontja el, nemcsak a párkapcsolatokat,
hanem az élet minden területét, - szóval
ezt most itt kihagyom.)
4.
Az álszemérmesség mely kihat a nemi élet minőségére, a párkapcsolatra. (10%)
5.
A nemi élet helytelen felfogása, mely szintén kihat a nemi életre. (5%)
6.
Azon ellentmondásos és a kapcsolatot elrontó állapot, ami a szerelmi csalódás, a
megunás, a hűtlenség, a féltékenység, a szakítást kapcsán kialakulhat. (40%)
Illetve,
h ezek a kérdések társadalmi szinten, erkölcsi, jogi szinten is zavarosak.
7.
A másik nem (nők, férfiak) hiányos ismerete (nem értjük a másik nemet) illetve
a párkapcsolati ismeretek hiányos ismerete (13%)
8.
A szexuális ismeretek hiánya, téves ismerete, ill., ennek megfelelő gyenge
minőségű nemi élet(12%).
Minderre
még visszatérek, de itt kénytelen vagyon kitérni a párkapcsolati problémákra,
vázlatosan a teljesség igénye nélkül.
Kénytelen vagyok kitérni, (ami természetesen csak vázlatos lehet, mivel egy újabb hatalmas téma), mert ez az írás fókuszában nem a párkapcsolatok vannak. Eme írás fókuszában a nemi élet van.
De
a nemi élet is átlóg más hatalmas témákba, leginkább a „párkapcsolatok” témába,
ezért nem lehet szó nélkül továbbmenni. Egyébként a gyerekszülés, gyereknevelés
hatalmas témájába is átlóg, de ezt az átlógást később néhány mondattal
elintézem. Beismerve, hogy meglehetősen felületes leszek, ahogy most is.
Szóval
mitől lehet jó, vagy rossz egy párkapcsolat – vázlatosan.
Ráadásul
itt nem olyan tényezők lesznek felsorolva melyekben az erkölcsi, jogi
ítélkezésnek bármilyen szerepe is lehetne.
1.
Hát az egyik tényező a jó nemi élet, mely ezen írás témája.
De
azért itt is megjegyezem, a kapcsolat minőségét 30-50%-ban is képes
befolyásolni a szexuális élet jósága, minősége.
Szóval ez egy fontos tényező.
2.
A másik ok, a jó, vagy rossz párválasztás. Amibe benne van a szexuális
szempontú párválasztás is. De azért más szempontok is vannak.
Gyakran
merül fel a kérdés, a hasonló jellemek kapcsolata lesz tartósabb jobb, vagy az
ellentétek (kiegészítések) kapcsolata lesz jobb, tartósabb? Szerintem,
általában többnyire a hasonlóság jobb, mint a különbözőség, még akkor is, ha az
ellentétek néha vonzóak lehetnek. Van azonban olyan probléma, élethelyzet,
amely megoldásába a különbség, vagyis egymás kiegészítése előnyős lehet.
Tulajdonképpen az lenne ideális, ha egymást kiegészítenék, egymást tanítanák a
párok, de mindezt konfliktus nélkül tennék. Viszont ez nem túl életszerű.
A
hasonló érdeklődés, életszemlélet jó, de az már nem előnyős, ha két erős,
akaratos uralkodó típusú személyiség kerül össze.
3.
De a személyiségek jellemek később is változhatnak. Vagyis a legfőbb elrontó tényező:
a párkapcsolati felek jellembeli, személységi eltérése.
Néhány alapeltérés, ami
rontja a nemi élet, a párkapcsolat színvonalát:
a)
A nemi vérmérséklet, nemi felfogás eltérése.
b)
Eltérő
érdeklődés, más életfelfogás, eltérő célok.
c)
Az egyik fél
inkább önzőbb szabadabb személyiség, a másik inkább túlzottan „gondoskodó”,
melyet a szabadabb rátelepedésnek, bizalom-hiánynak érez. Viszont a gondoskodó
sem elégedett, mert a másikat felületesnek, elutasítónak tartja.
d)
Gyakori jelenség,
hogy valamelyik fél vagy mindkettő életének sikertelenségéért, a megoldatlan
családi problémákért, sőt más megoldatlan problémákért is a párját hibáztatja.
Ez a bűnbak-keresés, hiba-áthárítás, ami egyébként nem ritka emberi gyengeség.
De mivel a kapcsolati társ, aki leginkább velünk van, - kézenfekvő, h. leginkább ő lesz kiválasztott
bűnbak. (Viccesen ez – „Miért nem mentem inkább a Huffnáger Pistihez”jelenség.)
Egyébként rengeteg egymást ütő
jellem lehet.
Rengeteg eltérő felfogás
lehet. Sokféle családmodell gyereknevelési felfogás lehet.
Azt
viszont nem szabad elfelejteni: a párkapcsolat egy hosszú idejű szoros, gyakran
kvázi munkakapcsolat jellegű, mely kapcsolat alatt rengeteg konfliktushelyzet
teremtődhet. A több konfliktushelyzetből pedig természetesen több konfliktus
keletkezik. Tehát amikor az ember egy veszekedés után arra, gondol: atyavilág a
párommal, rosszabb, durvább a kapcsolatom, mint a szomszéddal, vagy mint egy
távoli ismerőssel, - akkor hajlamos elfelejteni, - igen, de a két kapcsolat nem
hasonlítható össze. Az egyik egy
időnkénti rövid ideig kedvesen beszélgető kapcsolat, a másik pedig, főleg ha
gyerek is van, akkor egy félig munkakapcsolat.
Szóval
a párkapcsolatok másik oldala: a helyes értékelés. Pl. mással jobb lenne?
Egyedül jobb lenne?
A
kommunikáció megbeszélés, ill. az elromlás megállítása is fontos.
Az
sem árt, ha gyakran adjuk jelét a másik iránti megbecsülésünknek.
4. Néhány általános szokásos
tipikus elromlás-folyamat.
a)
A szeszélyes
szerelem, a féltékenység miatt
b)
Rövid
kapcsolatok. (eleve rövid kapcsolat, ill. rövidre sikerült kapcsolat –
általában a rossz párválasztás miatt, ill. a szexuális problémák miatt. )
c)
Külső okok,
nehézségek miatti elromlás.
d)
Szexuális
elhidegülés (hűtlenség nélkül – hűtlenséggel keverve)
e)
Kapcsolatok
elkopása, karcolódása, elhasználódása, kifáradása.
f)
A
gyerekneveléssel kapcsolatos konfliktusok. (Konfliktusok többsége a
gyereknevelési vitákból ered.)
g)
Ellenségeskedés-örvény
kialakulása. (Mindkét fél mindig egy kicsit nagyobbat üt vissza.)
Az
(e) pontban említett elkarcolódás, arról szól, hogy minden konfliktus
(melyekből elég sok összejön), egy kis karcolódásnak felel meg, szükségszerűen
egy lassú kopást rongálódást hoz létre. Olyasmi, mint amikor az autónk
fényezése, évek alatt elhasználódik, a hosszú kapcsolatok is hasonlóan kopnak
el. A felújítás igen nehézkes és jó esetben is fél siker. Erről szólt az (e)
pont.
Az
ellenségeskedés örvényben (g) pont,(nem G pont), viszont nem egy lassú romlás
történik, hanem a két fél a sérelmeit túlértékeli és „pont ő, tőle aztán
végképp vártam” gondolatok mellett beleesik egy fokozatosan erősödő
ellenségeskedő (bosszú) örvénybe, mely elmehet a gyűlöletig is. Ami persze
általában lehetetlenné teszi a rendezett viszonylag kedves szakítást.
Amúgy
viszont: jobb egy rendezett békés viszonylag kedves szakítás, mint rossz
kapcsolatban élni.
Még
annyit, h. persze a felsorolt elromlások átfedhetik egymást, legtöbbször
többféle fajtájú okú egy kapcsolatromlás.
Ez a rövid vázlatos kitérés nyilván nem
oldotta meg a párkapcsolati problémákat, de talán néhány hasznos gondolatot
felhozott. Reményeim szerint nagy vonalakban megmutatta, hogyan viszonyul a nemi
élet a kapcsolati problémákhoz. Minderről a harmadik fejezetben bővebben esik
szó.
Néhány egyszerű, de mégis fajsúlyos sok dolgot érintő kérdés.
1.
Hová tegyük a szükségleti rangsorba a jó szexuális életet?
Vagyis
mennyire fontos a jó, kielégítő szexuális élet?
2. A szexuális élet kicsit sem szégyellni való
tevékenység?
2a
Mennyire legyen szabad kötetlen a szex?
3.
A magasztos szerelem egyik kísérője a szexuális élet, vagy pedig a szexuális
élet néha magasztos szerelemmel társul?
4.
Mit gondoljunk a megcsalásról? Mit gondoljunk a megunásról, hűtlenségről,
féltékenységről, szakításról, a válásról, az új kapcsolat kialakításról?
Azt
gondolom, h. eme írásban, itt-ott, tehát végigolvasva, nagyjából megtalálhatók
a válaszok. Lehet, hogy nem az olvasónak tetsző válaszok, lehet, hogy nem a
konkrét válaszok, de olyan kapaszkodók melyek mentén végig lehet gondolni a
lehetséges válaszokat.
A szexuális igény elhelyezése az
értékrendbe, a szükségleti sorrendben.
Ez a szükségleti rangsor szinte minden írásomba előjön, az egyik általam fontosnak tartott téma.
Érdekes,
h. az eddigi írásaimból, pontosabban a fontos szükségletek (igények célok)
felsorolásából, valahogy, - a nemi élet, a gyereknemzés, utódokról,
sokasodásról való gondoskodás, ezzel együtt a családalapítás, a szerető család
létrehozása, - kimaradt.
„Egészség,
igazságosság, önrendelkezés, boldogság, stb.”, ezek soha nem maradtak ki, de a „gyerek,
család, szex, stb.” eddig kimaradt. Megpróbálom most itt elhelyezni a felsorolt
kimaradt dolgokat elhelyezni a szükségleti rangsorba (az értékrendbe).
A
gyerekvállalás, nevelés, tehát jelképezi a családot, az utódok a népesedésről
való gondoskodást, vagyis az utókor, a nép, az emberiség fennmaradásáról való
gondoskodást. Ezek helyett egyszerűen, „gyereket” mondok. A „szex”, mint
szükséglet az ezzel összefüggő, de mégis más szükséglet. A „szex” egyfajta
fontos testi szükséglet, amely azért eltér a „testi kellemes élet” szükséglettől.
Itt
jegyzem, meg hogy a szerelmet, mint igényt, célt azért nem sorolom a
szükségletek közé, mert nem tervezhető.
Amikor
a fontos szükségetekről gondolkodom, akkor arról is elmélkedem, h. milyen igényekkel,
célokkal kellene többet foglalkozni, melyekre kellene még inkább koncentrálni.
Nos a szerelem nem lehet ilyen, hiszen vagy jön szinte kéretlenül, vagy nem
jön.
Kezdjük
a gyerekkel (gyerekvállalás, gyereknevelés), - rendkívül fontos szükséglet
szerintem. Az emberiség kihal, ha erősen csökken a gyermekvállalás. Ráadásul az
egyén életének az egyik értelme. Nem ez egyedüli, de a társadalmi hasznosság,
az érdekes hasznos munka, a viszonylag harmonikus boldog élet mellett ott van
az élen. Ugyanakkor a gyerek összességében egy boldogságforrás is általában.
Úgy
is fogalmazhatunk h. aki felnevelt legalább egy, de még inkább több, egészséges,
boldog művelt egészséges gyereket az nem élt hiába, társadalmilag is egyénileg
is hasznos, tartalmas életet élt. Aki pedig csak kényelemből, önzésből lemondott
minderről, az öngólt rúgott.
Itt
azért meg kell jegyezni: akkor beszélhetünk minderről, ha valaki tevőlegesen
fel is neveli a nemzett gyerekét.
Azért
a gyereknevelés nem előzheti meg a fontos társadalmi szükségleteket, mint
igazságosság, önrendelkezés, biztonság, tudás, stb., - mert a felsoroltak
nélküli rossz társadalomban a gyerek, ill. a felnőtt gyerek élete is nehéz és
boldogtalan. Az egészséget sem előzheti meg, hiszen önmagában a lét adott
esetben a betegeskedő, szenvedő lét rossz és értelmetlen. Tehát az egészség és
a természetvédelem is megelőzi. De ezek után, a felsoroltak után mindjárt a
gyerek, a gyereknevelés következhet. Az anyagi jólétet, legalábbis a határon
felüli anyagi jólét igényét célját megelőzi.
Határon
felüli, - mikor már nem az egészséget, kényelmes életet biztosító jólétről
beszélünk,- hanem azon felüliről.
Na
és a szex. A szex szintén fontos szükséglet, de azért a rangsorban a
gyereknevelés alatt marad. Úgy is fogalmazhatunk a nemi élet, közösülés
szeretkezés elsődleges célja a gyereknemzés, és csak ezután jöhetnek az
egészséges testi örömök, amelyek ráadásul a másik embernek is örömet okoznak.
És éppen ezért az egészség aspektus és a másik embernek való örömszerzés miatt
a szex megelőzi a határon felül anyagi szükségletet.
Tehát
akkor az én sorrendem: egészség,
igazságosság, béke, biztonság, önrendelkezés (szabadság, demokrácia) egészséges
természet, tudás, műveltség, - gyereknevelés (család, utód), - egészséges
mértékletes jólét,- jó szexuális élet, stb.,
- majd hátáron felüli jólét (ami
még nem mások kárára, érdemtelenül teljesül).
A mások kárára érdemtelenül teljesülő jólétet én nem tartom normális igénynek,
célnak, szükségletnek.
A
lényeg, h. a jó szex, szeretkezés, két okból sem lehet negatív paráznaság, egyrészt
ezért mert a nagyon fontos szükséglet a „gyerek” nemzéshez szükséges cselekvés,
másfelől egy olyan testi örömszerzés, amely nem más kárára történik, hanem
örömet ad.
Ugyanakkor
elismerem, h. túl tudományosan, unalmasan tudományosan nézem ezt a szükségleti
sorrendet.
Elképzeltem,
milyen igényei lehetnek egy természeti népnek, pl. egy afrikai, dél-amerikai
törzsnek, vagy akár egy szegényebb, elmaradottabb cigány-közösségnek.
Valószínű
az általam felsorolt (szabadság, demokratikus társadalom, igazságosság, testi-lelki
egészség, természetvédelem, stb.) fogalmak, célok így közvetlen direkt nem is jelennek
meg a gondolkodásukba. Legfeljebb indirekt, tudat alatt, érzésből ösztönösen
esetlegesen jelennek, meg mint vágyak, célok.
Mi
az, aminek a hiánya egy ilyen közösséget felháborít, ami már egységes
cselekvést vált ki? Pl. az éhezés, vagy ha nem tudják a sajátos kultúrájukat,
szokásaikat kiélni. Pl. ha betiltanák a zenélést, mulatozást, vagy az ünneplést.
De olyan dolgok nem akasztják ki őket, mint amelyek egy fejlettebb közösséget
felháborítanak. Pl. nem akadnak ki azon, ha nincs fürdőszobájuk, pedig az
egészséges kényelmes élet egyik feltétele. Nem akadnak ki azon, ha a gyerekeik
nem tudnak tanulni. Pedig nagyon fontos igény. Talán kiakadnak azon, ha
bizonyos nagyon alacsony szint alá csökken az önrendelkezésük, de kisebb
csökkenést szinte észre sem vesznek. Az igazságossággal hasonlóan vannak. Az
egészből csak azt szeretném kihozni, h. az emberek, eltekintve néhány
fejlettebb népet, nemzetet, alacsonyabb szinten vannak, mint ahogy erről
korábban értekeztem. Legalábbis az átlagos szint alacsony.
A szex, a szeretkezés, a család, ha nem is
tudatosan, inkább ösztönösen ott van az igénylistájuk első felében. De nem
biztos, h olyan erős igény, amiért küzdeni is képesek.
Be kell látnom, eddig általában túlbecsültem az embert, ill. a fejlettségi fokot, a 21. század mítoszát. Persze korunkra létrejött egyfajta technikai csodaszerűség; számítógép, robotok, űrutazás, stb., - ugyanakkor az ember, mint társadalmi lény, alig fejlettebb, mint a bronzkori ember, és mint ezek az „elmaradottabb” népek.
Egy
ilyen írásból, tanulmányból, esszéből nem maradhat ki a lent fejezetrész.
Nem
maradhat ki, hiszen a párkapcsolat, beleértve a párkeresést, a nemi életet
elsődleges célja mégis a gyerekvállalás, a családalapítás. Egyénileg
társadalmilag ez a legfontosabb. Arról is szó volt, hogy a nemi élet egyik
legnagyobb problémája; nem várt terhesség. Igaz manapság már jelentkezik a másik probléma is; az akart, de
nem jövő gyermekáldás.
Bár az
írás fókuszában a nemi élet áll, de eme fejezetrész sem maradhat ki.
Az elvek helyes sorrendje
meghatározza a gyerekvállalással kapcsolatos problémák megoldását.
A gyerekvállalással
kapcsolatos problémák megint csak szerteágazó téma, meglehetősen nagy
problémahalmaz.
Pl.,
érinti a fogamzásgátlást és az abortuszt. Érinti a mesterséges
megtermékenyítést. Érinti a gyerekvállalásra való felkészülést.
Ebben
az esetben is a saját jónak tartó véleményemet favorizálom, mely vélemény nem
egyezik a jelenlegi irányadó nézetekkel.
Az én
elv-sorrendem:
1.
Legfontosabb elv: 9 hetes, vagy annál idősebb egészséges magzat (egészséges
szülő esetében) megölése már emberölés. Ezért a legfontosabb a megelőzés. Az
egészséget nem károsító fogamzásgátlás (óvszer, gumi, stb.) használata nem
magánügy, erkölcsi jogi kérdés.
2.
Második legfontosabb szempont, elv: Valaki dönthet úgy, hogy nem akar gyereket.
De ha gyereknemzésre, gyerekvállalásra vállalkozik, akkor köteles
testileg-lelkileg egészséges gyereket nevelni. Ha az a cél kicsit is
veszélyeztetve van, akkor nem szabad gyereket vállalnia.
3.
Előzőknél kevésbé fontos elv: „Lehetőleg minden magzat szülessen meg, minél
több gyerek szülessen, minden a természet rendje szerint történjen”. Eme nézet
csak harmadlagos fontosságú, csak az 1., 2., elv mögött érvényesülhet. (Ezt
egyébként nevezhetjük vallási nézetnek vagy konzervatív felfogásnak is.)
4. Még kevésbé fontos elv: „A szülő szabadsága,
szabad döntése, bármilyen kényelmi szempontja”. A liberálisok szerint ez a
legfontosabb, mármint a szülő döntése, - szerintem csak negyedleges az 1., 2.,
3. elvet, nézetet nem zavarhatja. Kivéve azon szabadságot, h. Mindenki eldöntheti:
legyen, vagy ne legyen gyereke. De aki gyereket vállal, ő már felelős, egy
önálló ember, a gyereke sorsáért, és ennek társadalmi hatásáért is. Akkor már közerkölcsi szabályoknak, sőt jogi
szabályoknak is meg kell felelni. Ez már nem teljesen magánügy, itt már az
egyéni döntést, a közérdek és főleg egy másik ember érdeke sorsa, (a tőlünk
függő gyerek sorsa) erősen befolyásolja.
(„Elsődleges
a szülő szabadságának, kényelmének védelme”, e felfogást nevezhetjük liberális
nézetnek is. Egyébként a liberális felfogás meglehetősen zavaros nézethalmaz,
mert a gyerek élethez, egészséghez való jogával nem foglalkozik, annál többet
foglalkozik a bántalmazással, legyen az akár látszólagos bántalmazás. )
Összefoglalva
egyszerűen: Csakis önmagunk kedvére nem szabad gyereket vállalni, nevelni. De
még csak a társadalom miatt, sem. Magáért a gyerek miatt lehet, kell gyereket
vállalni, nevelni. De önmagában a gyerek léte nem elég, egészséges, boldog
gyerekre, emberre kell törekedni.
Akkor nézzük miről is szól a négy felsorolt
nézet.
Jelenleg
a konzervatív nézet (3.) a népszerű, illetve liberális nézet (4.) is népszerű,
a közfelfogásban ezek vitatkoznak egymással. A 2. pont alatti (az egészséges
gyerek elve), sajnos manapság nem fontos szempont, ha létezik is, csak a
negyedleges szempont. Az én és hozzám hasonló értelmes emberek elve szerint,
azonban ennek kellene a legfontosabb elvnek, nézetnek lenni. Vagyis fel kell
cserélni a prioritást. Ha a közfelfogás nem is változik, az egyes emberek felfogása
változhat és ez is eredmény.
Mit
jelent a 2. pont alatti nézet? Pl. azt jelenti, hogy a genetikai
rendellenességeket okozó mesterséges megtermékenyítést szigorítani kellene,
csak biztos eljárásokat szabadna engedélyezni. Azt is jelenti, hogy csak a 32
év alatti gyerekvállalásokat kellene támogatni, és a 45 év felettieket pedig
feltételéhez kellene kötni. Ugyanis a korosodással megnő a születendő gyerek
genetikai rendellenessége. Azt is jelenti, h. minden magzat esetében genetikai
vizsgálatra lenne szükség, és ha felmerül a rendellenesség gyanúja, akkor korai stádiumban megszakításra van
szükség. Azt is jelenti, hogy azoknak, akiknek valószínűleg sérült gyerekük
születne meg kellene tiltani a gyerekvállalást. Azt is jelenti, hogy a
megelőzés miatt rendkívül fontos a fogamzásgátlás, de csak olyant szabad
használni mely nem károsíthatja a megszületendő gyerek egészségét. De azt is jelenti,
hogy nem lehet akárkiből szülő, a fejlettebb jövőben akár bizonyos ismeretek
tudása, (vizsgáztatás) is a feltételek között lehet. És még sok mindent
jelenthet eme elv, nézet tiszteletben tartása.
Folytassuk
a jelenlegi, elvek felfogások cáfolatával.
Miért
nem igaz a konzervatív elv? Egyfelől közgazdaságilag hamis állítás, hogy a
népesség csökkenés hatalmas károkat okoz. Ha lassan, fokozatosan csökken a
népesség akkor nem okoz különösebb károkat, hiszen a lényeg, hogy a termelők jó
színvonalon egyre magasabb színvonalon el tudják látni a fogyasztókat. A lassú,
fokozatos népesség fogyással pedig igaz hogy csökken e termelők száma, de
csökken a fogyasztók száma is. Viszont ha népesség száma nem csökken, de a
megoszlás változik, főleg az eltartottak
száma nő, ehhez képest a termelők száma csökken, akkor az már probléma. Egyszerűbben,
nem népességszám a lényeg hanem a termelők és eltartottak aránya.
A
konzervatív elv, etikailag sem igaz, mert két variáció lehet: vagy a születés
egy szinte végtelen nagyságú szerencse kérdése, hiszen ha pl. ha a pár néhány
órával előbb vagy később szeretkezik már nem X magzat (ember) születik meg,
hanem Y magzat ember. Vagy meg sem születik.
A másik variáció, én is ebben hiszek; a természet olyan igazságos, bölcs
hogy minden kijelölt lélek megszületik, csak annyi a véletlen, hogy milyen
testbe, hova, milyen körülmények közé kerül. És itt jön az emberi felelősség,
hogy egészséges testbe és egészséges környezetbe kerüljön. Tehát attól nem kell
félni, hogy valaki nem születik meg, attól kell félni, hogy a felelőtlen
emberek miatt szenvedő élete lesz.
A
liberális elv azért nem igaz, mert egy sérült gyerek nemcsak a szülőnek teher,
gyakran szenvedés, hanem magának gyereknek is az. Sőt elsősorban az ártatlan gyerek issza meg a
levét, ha szülő a saját kényelmi szempontja miatt nem gondoskodik maximálisan a
genetikai épségről, ill. nem gondoskodik a testi-lelki egészséget biztosító
környezetről, a helyes nevelésről. A helyes nevelés nem az elkényeztetés, a
„liberális” (túlzott szabadságot engedő) nevelés. Az elkényeztetett gyerek több
okból is boldogtalanabb, mint a helyesen nevelt. Sok szülő valamiféle
játék-babának gondolja, a gyerekét a saját öröme miatt hozza világra. Teljesen
torz felfogás: elsődleges cél egészséges, boldog ember életét létrehozni,
megalkotni.
A 21.
században a fejlett országokban alapvető elvárásnak kellene lenni, a tudatos
családtervezésnek. Családtervezést, ill. gyereknevelési tervet kellene
készíteni minden gyermeket akaró párnak.
Minimálisan a párnak meg kell beszélnie, hogy hány gyereket akar, mikor,
milyen szempontok szerint nevelik.
Tehát a
gyerekvállalás torz elméleteit és gyakorlatait ki kell javítani, ezzel a
párkapcsolat minősége, és az emberi lét is magasabb szintre kerül.
kapcsolódó linkek
Nő-férfi
https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-kivaghy
https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-ismerked%C3%A9s
https://sites.google.com/view/nemi-elet-kivaghy/n%C5%91-f%C3%A9rfi-kapcsolat
Hűleség kézikönyve 2
https://sites.google.com/view/huleseg-kezikonyve/2020-ev-politikai-plakatok
Manipulációs
világ
https://sites.google.com/view/manipulacios-vilag/a-manipul%C3%A1ci%C3%B3-csapd%C3%A1ja-kivaghy
https://sites.google.com/view/tarsadalom-tortenelem-kivaghy/f%C5%91bb-t%C3%A9mak%C3%B6r%C3%B6k
Erotika
https://sites.google.com/view/szex-tarsadalom/home
Vége van az írás első „bevezető” részének, de a második részben többször utalok, hivatkozok, kapcsolódók az első részben leírtakhoz.
A következőkben, a második harmadik
részben elsősorban a nemiséggel, szexualitással, kapcsolatos tulajdonságokkal
jellemzőkkel foglalkozom.
Ugyanis ez még egy általam
körülhatárolható téma, ennek a lényegét (szerintem lényegét) még le tudom írni.
A teljes párkapcsolatnak, beleértve az emberi lélek jellem szinte részének, szegmensének felvázolása az én képességeimet meghaladják. Ez több könyvet töltene meg.
Indavideo
https://indavideo.hu/video/Mi_is_emberek_vagyunk
https://indavideo.hu/video/A_szabadsag_vandorai_2
https://indavideo.hu/video/Ritmus_Kivaghy_modon
űrfilmek
https://indavideo.hu/video/vegtelen_ur_tulvilag
https://indavideo.hu/video/eredeti_urkepek_variacioja
https://indavideo.hu/video/Moon_fantasy
https://indavideo.hu/video/Vilagur_tulvilag
https://indavideo.hu/video/Vegtelen_vilag
https://indavideo.hu/video/Szallj_fel_magasra_2
https://indavideo.hu/video/lelekrepules_mas_zenevel
művész-diák
https://indavideo.hu/video/Kik_vannak_a_filmen
https://indavideo.hu/video/Gulacsy_a_festeszet_kozpontjaban
https://indavideo.hu/video/lelekemeles
korábbi
válság-filmek
https://indavideo.hu/video/szegeny_gyerkocok_korabbi
https://indavideo.hu/video/Nem_ok_tehetnek_rola_korabbi_2
https://indavideo.hu/video/ellentmondasok
https://indavideo.hu/video/karacsonyi_ellentmondasok_1
https://indavideo.hu/video/Karacsonyi_ellentmondas_2
https://indavideo.hu/video/Nincs_jo_hazugsag
https://indavideo.hu/video/Migracio_es_egyeb_bajok
https://indavideo.hu/video/Bucsu_a_josagtol
https://indavideo.hu/video/Ilyenek_vagyunk_korabbi_3
imagine kivaghy
https://indavideo.hu/video/Imagine_kivaghy
tiktok (kissimre98)
https://www.tiktok.com/@kissimre98?lang=hu-HU
Facebook
2
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/1364916930741446?idorvanity=413211622451374
22
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/744952173767133?idorvanity=413211622451374
3 angol
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/900390464572592?idorvanity=413211622451374
33 magyar
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/1258912858377696?idorvanity=413211622451374
klima 44
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/1293733644824092?idorvanity=413211622451374
klma55
https://www.facebook.com/krisztian.kivaghy/videos/1274203423235346?idorvanity=413211622451374
Megjegyzések
Megjegyzés küldése